Baranyai krónikaírás 4. (Pécs, 1979)

II. Rész - ifj. Erdődi Gyula: A pécsi járás 1977. évi krónikáinak értékelése

lettek. Mi hiányzik ezekből a munkákból? Nagyon röviden közlik a kis, esetleg nagyobb horderejű eseményeket, az összefoglalóban néhány adatot konstatálnak, amelyek tulajdonképpen rendszerbe sem foglalhatók, elhallgatják problémáikat, csak szürke tényekkel hozakodnak elő. Itt hangsúlyozzuk a népmozgalmi adatok részletesebb kifejtésének jelentőségét, a cigányok helyzetének elemzését, a fluktuáció problematikáját, a nemzetiségi kérdést és az egyedi vonások ábrázolását, amelyek teljesen hiányoznak a krónikából, vagy csak néhány mondat erejéig térnek ki rájuk. Térjünk rá a nemzetiségi krónikákra, illetve a nemzetiségi összefoglalókra. Megírásukat szintén rendelet szabályozza, de most nem is a kötelező jellegét hangsúlyoznánk, hanem az emberi, erkölcsi jelentőségét. A pécsi járás területén a szalántai körzetről készült 1 oldalas nemzetiségi összefoglaló, pedig az 38 községet érint. Egy krónikaíró így fogalmazott: „Nincs rá igény". Nemzetiségi megye vagyunk, természetesen van rá igény, csak egy kis körültekintéssel meg kell találni rá a publikumot. A nemzetiségi összefogásnak ma már számos szép példája van, s ott, ahol a nemzetiségek százalékos aránya meghaladja a község összlakosságához viszonyítva az 50%-ot, elég egy falugyűlés is az ismertetésre. A pécsi járásból nem tudunk példát hozni, de megemlítjük Bóly nagyközség tanácselnökét, Bősz Józsefet, aki minden évben több ív terjedelemben készítette el a német nyelvű krónikát. Nemrégiben olvastam a Dunántúli Napló hasábjain, hogy egy délszláv községnek tekinthető falu lakossága esténként egy emberként ül a rádió mellé és hallgatja a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának délszláv nyelvű adásait. Ők igénylik a nemzetiségi kultúrát, sőt magukénak is tekintik. Térjünk rá, ha nem is részletesen, a tiszteletdíjak alakulására, bár ezt a mozgalmat nem szabad anyagiakban mérni. A skála rendkívül széles. 800 forinttól 2000 forint feletti honoráriumok fordulnak elő. Nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy kis pénz rossz krónika, nagy pénz jó krónika. Van olyan krónikaíró, aki viszonylag alacsony tiszteletdíjért magas színvonalú munkát adott ki kezéből, s van olyan is, aki magas honoráriumért (havi 200-300 forint értendő ezalatt) rendkívül rossz krónikát állított össze. A Baranya megyei Levéltár hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára pályázatot írt ki a legjobb krónikákat készítők számára, ez bevált, így továbbra is támogatjuk a pályázati kereteken belül egy-egy részterület kidolgozóját. 1978. október 10-én a Baranya megyei Tanács Pécsi Járási Hivatalával közösen rendeztük meg a járás krónikaíróinak értekezletét. A tapasztalatcserének, amely fontos tanulságokkal zárult, napirendje így alakult: 1. Megnyitó 2. Az 1977. évi krónikák értékelése - előadó: Erdődi Gyula, levéltáros 3. A Baranya megyei községi krónikaírás átszervezése, a krónikák forrásértéke - előadó: dr. Szita László, levéltárigazgató 4. A krónikaírás tapasztalatai és problematikája Pécsváradon és társközségeiben - előadó: dr. Kófiás Mihály, községi vb-titkár 5. A krónikaírás tapasztalatai és problematikája Hosszúhetényben - előadó: Nádor Rudolfné, tanár 6. A krónikaírás tapasztalatai és problematikája Birján társközségben - előadó: Vidákovics Éva, népművelő 7. A krónikaírás tapasztalatai és problematikája Belvárdgyula társközségben előadó: Cséplő József, községi vb-titkár