Baranyai krónikaírás 3. (Pécs, 1977)

TANULMÁNYOK - Az 1975. évi krónikák értékelése (Bezerédy Győző)

nek címe Baranya megye legjobb krónikája volt. Valójában fő célunk az volt, hogy a krónikák színvonalát tovább emeljük. Az elmúlt három év sok pozitív és nem kevés negatív tapasztalata késztetett bennünket a pályázat kiírására, s hogy ez nem volt hiábavaló, azt a beérkezett krónikák színvonalának emelkedése is bizonyítja. Formailag egységesebb, szabályosabb munkák sorozata mellett igen igényes, elemző, adatgazdag, jól szerkesztett, kitűnően dokumentált, tartalmas munkák kerültek a levéltárba. A szerzők egy része abból az alkalomból, hogy a pályázatot felszabadulásunk 30. évfordulójára hirdettük meg, falutörténeti, felszabadulástörténeti stb. áttekintéseket, vagy a falvak történetének régmúltját feldolgozó kis tanulmányokat, vagy a település múltjából kiragadott kis epizódokat, népi emlékeket, népdalokat, népszokásokat mellékeltek a krónikákhoz. (Cserkút — Jakabhegy története, Bár — a falu felszabadulása, Dinnyeberki — községtörténet, Udvar — községtörténet, Bogád — régészeti ásatás) A krónikaírás bevezetésekor sokak által vitatott kérdés volt az aprófalvak krónikáinak létjogosultsága. Ellenérvként még ma is sokszor elhangzik az, hogy ezek a kis települések annyira kötődnek igazgatásilag, valamint gazdaságilag a központi községhez, mivel ott a tanács, illetve a termelőszövetkezeti vagy állami gazdasági központ, hogy tulajdonképpen nincs is állandó történetük. Míg ugyanis a nagyobb településeknél a szerzőknek szelektálni kell az adatok tömegéből, addik a pár száz lélekszámú kis baranyai falvak esetében nincs beírandó esemény. Főleg akkor van ez így, ha a népességi, népmozgalmi adatokat is az anyakönyvezés a nyilvántartások vezetésének helyén, a tanácsnál említik meg. Nyilvánvaló azonban, hogy a népességben beálló változás nemcsak a közös tanács ügye, azé a falué is, ahol születéssel, halálesettel, elköltözéssel, vagy beköltözéssel beáll a változás. Éppen ezért a krónikaírónak évről évre értékelnie kell a falu helyzetét, sorsát, erősödését, esetleg gyengülését, népességének kialakulását, az elköltözéseket, beköltözéseket, munkalehetőségek alakulását és még igen sok nagyon is emberi és a kis közösségeket közvetlenül érintő szempontokat. Köztudomású az, hogy a modern krónika egyre kisebb és kisebb közösségek életét dolgozza fel. A kis települések esetében rendkívül elemző, minden területre kiterjedő értékelésre van lehetőség. Ennek ellenére azonban mégsem találjuk a legjobb krónikákat az apróközségek között. Hogy nincs így, ez sok mindenen múlik. Múlik ez elsősorban személyi kérdéseken, s ezen kívül azon is, hogy a tanácsok zöme a kis tagközségek krónikáit periférikusán kezeli. Mindezek ellenére a levéltár javaslata alapján több kisközség készítette el a javasolt népességi táblázatot, mely alapján következtetni lehet a migrációra, a népesség alakulására stb. Az igényes, hatalmas gyűjtő és feldolgozó munkák között is kiemelkedő helyen áll: Boly, Siklós, Sásd, Turony, Mozsgó, Szigetvár, Szentlőrinc krónikája. Nincs mód arra, hogy részletesen foglalkozzunk a kiemelkedő munkákkal, pár szóval azonban szükséges róluk is megemlékezni: Szigetvár: igen gondosan összegyűjtött, s rendszerezett anyagot dolgozott fel, egyéni, csak a városokra alkalmazott rendszerben.