Baranyai krónikaírás 2. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK - Lakatos Ernő: A modern krónika (Pest megyei tapasztalatok)

re, egy szóval mindarra, amit összefoglaló néven honismeretnek nevezünk. Nemcsak támaszkodik a fenti tudományokra, hanem adataival azok forrásbázisát gazdagítja. A krónika érdeklődési köre széles, nézőpontja történeti és egy élesen elhatárolt település vagy a társadalom egyik szervezeti egységének egy éves vagy néhány éves fejlődését öleli fel. Átfogó képre, jellemzésre törekszik az egyes részletek alapos kidolgozásával. Legközelebb áll hozzá a helytörténetírás, alapvető szemléletét attól kölcsönzi, szerkezetét és a feldolgozás módját tekintve azt utánozza. A krónika adattára a helytörténeti munka okmánytárára, a krónika eseménynaplója a történeti munkák kronológiájára, a krónika összefoglalása vagy elemzése a helytörténeti munkák feldolgozó fejezeteire emlékeztet. Mégis miben különbözik a történetírástól? A krónikaíró gyakran személyesen ismeri krónikájában szereplő személyeket, a leírt eseményeknek esetleg szemtanúja, a történetírónak nincsen személyes kapcsolata a történeti személyiségekkel. A krónikaíró a helyi köztudatra és a helyi forrásokra is támaszkodhat, a történetíró elsősorban a levéltári forrásokra. A krónika általában néhány példányban készül, a történeti munka pedig a megjelentetés szándékával. A krónikaíró emberközelségben írja munkáját, személyesen elfogult, a történész tárgyilagos. A történész a dolgok magyarázatára törekszik, „ennek különböző okok miatt így kellett történnie" determinista, a krónikaíró nem láthatja a történés egyértelműségét, ő láthat más alternatívát, nem tudja elbírálni, hogy miért nem lehet más megoldás. A történész hozzájuthat a titkos forrásokhoz, a krónikaíró nem, viszont feljegyezhet olyan eseményeket, olyan törekvésekről tájékoztathat, amelyeknek írásbeli lecsapódása (ha van egyáltalán) soha nem kerül történész kezébe. Végül a történetíró csupán a statisztikai adatokkal manipulál, a krónikaíró azok mögé is tekinthet, világosan látja, hogy azok milyen társadalmi jelenséget takarnak. Ezért a krónikaírás részben kevesebb, részben több a helytörténetírásnál. De a jövőben megírandó és a levéltári forrásokon kívül a krónikára is támaszkodó helytörténeti munka sokkal inkább lesz alkalmas a történeti múlt igaz megragadására, mint kellő források híján az eddigiek. A történész forráskritikát alkalmaz, a krónikaíró forrásai rabja. Végeredményben ha megfogalmaznánk a krónika műfaját, talán így hangzana: A falukrónika olyan helyismereti munka, amely a település politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életének átfogó képét adja éves vagy néhány éves viszonylatban. A fenti meghatározás értelemszerűen alkalmazható az üzemi és intézményi krónikára is. A krónikaírás megszervezése a krónikaíró kiválasztásával kezdődik. Az aíkalmasság elbírálásánál az íráskészség, a jó ítélőképesség, széles látókör, politikai képzettség és megbízhatóság alapvető szempont. A szervező munkában sokat segíthetnek a helyi politikai szerveken kívül a HNF megyei és járási munkatársai, a járási művelődési felügyelők, de legfőképpen a községek tanácselnökei. A módszertani segítségnyújtás elsősorban az illetékes levéltáraktól várható el; a szinte állandó jellegű, évről évre ismétlődő konzultációk révén biztosítható a krónikaírás megfelelő színvonala. A krónikaírás nincs foglalkozáshoz kötve, a Pest megyeiek között túlsúlyban történelemszakos peda-