Baranyai krónikaírás 1. (Pécs, 1975)

Pápay Jenő: Sellye nagyközség 1973. évi krónikájának összefoglalója

r87i-ben eldől a harc végleg. Sellye Baranyához tartozik és a szentlőrinci járásba nyer beosztást. 1919. Szerb megszállás 3 évig. A szerbek önálló járásnak teszik meg Sellye és környékét, Sellye járásszékhellyel. 1921. augusztus 20. Sellye is felszabadul, vége a szerb megszállásnak. (Amit lehetett, a szerbek vittek magukkal.) Űjra a szentlőrinci járáshoz került. 1950. Önálló sellyei járás születik, Sellye járásszékhellyel. Élete 1963. december 31-ig tartott. Szerencsés szám, 13 év. 1946. január i-től a siklósi járáshoz kerül. 1971. július i-gyel nagyközség lett, felsőbb ösztönzésre. Ha végigpillantunk e röpke történelmi múltján, látjuk, hogy mindig volt egy életdiktálta és kialakította fejlődésének egy-egy rövid korszaka, amit mindig más-más körülmények megszakítottak és nem engedtek a fejlődésnek szabad utat. Mondhatni úgy is, hogy minden felemelkedés után volt egy mesterséges visszaszorítás. Feltehetnők a kérdést talán úgy is kis rosszmájúsággal, hogy kinek és kiknek!!! és miért jó!!! ez a labdajáték Sellyével. És itt apellálok Éliás László tudományos megállapítására, mely a napjainkban született, hogy a fejlesztést az élet által kialakított gyakorlat hozta fejlődéshez kell igazítani. És mégis mit látunk? A 15 éves távlati tervben Sellye Szigetvárhoz kerülne. Miből adódhat ez? Kellő fel nem ismerésből? Mellőzésből? Csak találgatni lehet, de érezzük és látjuk, tapasztaljuk, hogy nem veszik alapul az élet diktálta fejlődést, amit Éliás László már megírt más tapasztalatokból kiindulva, mivel gondolom, hogy Sellyét nem is ismerte és látta és mégis erre a következtetésre jutott tanulmányában. De tekintsünk a térképre, s látjuk, hogy úgy 20-40 km-enként kialakult egy-egy központi, nagyobb település. Lásd: Szigetvár, Szentlőrinc, Pécs, Pécsvárad. Vagy nézzük a másik vonalat a Dráva völgyét; Barcs, szemben vele a túloldalon Verőce, Sellye szemben túloldalt Szlatina, Siklós a túloldalt Dolni-Miholác, majdnem valamennyi hasonló nagyságrendű település és góc vonzási körzettel. Ez a kialakulási rend törvényszerű és szükséges. Az emberek tömörülnek és maguk alakítják ki ezeket a központokat, az ő életformájuknak és lehetőségeiknek megfelelően. Ezeket nem szabad visszaszorítani. És ismét csak Éliás Lászlóra hivatkozom „ ... az élet által kialakított gyakorlat hozta fejlődés" és ehhez kell igazodni, igazítani a programokat is. A krónikaírásomnak az összefoglalója Sellye fejlődését is tükrözi. A befejező, utolsó szakasza nem öncélú, nem is csak egyéni saját véleményem, hanem a köz véleménye is. Éppen ezért írtam le az utókornak, mert hisz a krónikaírás fő irányvonalai is jónak tartják a saját véleményt csakúgy, mint a közvéleményt. És őszintén remélem, hogy nem csak az utókor fogja olvasni, de talán egyszer még a jelenben is észreveszik Sellye élniakarását is és földrajzi adottságát is ehhez. Féltem az Ormánság ősi népét, amely még ma is megőrizte a nép hagyományát és nyelvét a kisebb falvakban. Ne engedjük elvándorolni, hagyjuk, hogy itt éljen és fejlődjön az a nép, amely felett íróink, már annyiszor meghúzták és kongatták a lélekharangot.