Baranyai krónikaírás 1. (Pécs, 1975)

Auth Vilmosné: Bár község 1973. évi krónikájának összefoglalója

BÁR KÖZSÉG 1973. ÉVI KRÓNIKÁJÁNAK ÖSSZEFOGLALÓJA A kis Duna menti falunk, Bár krónikáját írni hálás és nagyon szép feladat. Különös értékét az adja, hogy az eseményeket nemcsak kronológiai szempontból kell felsorolni, hanem szintetizálni is kell azokat. Ebben a fejezetben nemcsak saját véleményemet mondom el, hanem szeretném beleszőni a köz bíráló, illetve dicsérő hangját is, természetesen úgy, hogy nem elkendőzve a meglévő hiányokat, problémákat. Mindenekelőtt tekintsük át Bár község rövid történetét: Bár, kis falu a Duna közelében. 1328-ban a fehérvári káptalané, 1559-ben a pécsi püspöké, 1689-ben elhagyott falu. A község közelében fekszik az ún. Király-völgy, amelyhez II. Lajosról szóló monda fűződik. 1695-ben még puszta. Egy év múlva Jányi püspök birtoka. 1869-ben már 714 lakosa van. Még ebben az évben épült a régi templom közelében szép, neoromán stílusú temploma. A község északi részén lévő kis kápolnát 1832ben építették, de tornyát 1866-ban újra kellett építeni, mert villám rombolta szét. Érdemes megnézni a régi Mattyasovszki-Zsolnay-kúriát, mely az 1800-as évek körül épült, földszintes, dóroszlopos, pilléres, oromzatos aláhajtóval és 2-2 ablakkal; valamint az ún. Sárga-Házat, ugyancsak az 1800-as évekből. Egykori urai a Bésán és a Sauska család voltak. Német lakosai 1745 körül települtek be. Országunk, lakóhelyünk, kis falunk történetének fonalát mi szőjük, mi alakítjuk, mi, az emberek. Falusi emberek. Álmodtunk a gépkorról, gombonyomásra működő életről, robotokról, automatákról, távolból irányítható traktorról. Álmodtunk, beszéltünk és cselekedtünk közben. Egyik kéz villázta a takarmányt a tehenek elé, a másik automata etetőláncot tervezett. Egyik mázsányi terhekkel küszködött, emelőszerkezetet épített a másik. Néhány év alatt is annyit változott a világ, hogy csak a folyamatos hozzáigazodás miatt nem tűnik idegennek. Lassan minden megvalósul abból, amit egykor elképzeltünk. Imitt-amott még több is, hiszen a valóság sokszor túltesz a legmerészebb képzeleten is. Egyetlen jóslat nem vált, és nem is válhat be soha. „És akkor az emberre már alig lesz szükség . . . Mindent a gépek végeznek, az ember csak élvezi a technika áldását." Az utóbbi igaz, de előbbi állítás nem. A tevékeny, gondolkodó emberre ma nagyobb szükség van, mint bármikor. Mindjobban megnőtt a szerepe, megnőtt, nagyobb lett az ember is. Nagyobb a tudása, a képzettsége, de ezzel együtt nőtt az igénye is. Erről azonban sokszor megfeledkezünk. Falunkban jól működő, modern gépekkel felszerelt baromfitelep van. A kereseti lehetőség jónak mondható. Sajnos a szórakozási lehetőség nagyon kevés. A leggazdaságosabb termelést számítógépekkel kalkulálják, de a növekvő emberi igényekre