Bezerédy Győző (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. 1. 1867-1945 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1987)
I. rész BARANYA MEGYE TESTNEVELÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE (1867-1921) - I. Baranya megye testnevelésének és sportjának kezdetei
igazgatónak kinevezte dr. Szalay Alfréd főtisztelendőt, míg az egyesített iskolák - cisztercita gimnázium és a főreál - igazgatója dr. Szauter Antal főtisztelendő lett. A gimnáziumban az oktatás 1865-ben indult be. Az iskola igazgatója hozzákezdett a városi tanács szerződésileg tett ígéretének behajtásához. A legfontosabb a tornaudvar felépítése volt. Addig is az iskolai tornaoktatás irányításával és vezetésével Szalay a gimnáziumban működő Prieger Miksa vívómestert bízta meg. A vívómester jól dolgozott, mert az 1865/66-os tanévet már egy jól sikerült tornabemutatóval zárták, amelyre meghívták a város előkelőségeit is. A tornaudvar felépítése azonban késett, ezért Szalay Alfréd és Szauter Antal többször sürgették az építkezés megkezdését. Ezek hatására a tanácsülés elé terjesztették az iskolák kérelmét, amelyben hivatkoztak a zirci apát és a városi tanács között 1863-ban kötött megállapodásra. E szerint a tanács gondoskodjon tornahelyiségről, valamint a tornatanár fizetéséből vállaljon magára 100 forintot, mert eddig az iskola 400-500 forintot áldozott erre a célra, de ez kevésnek bizonyult. A két pap szándéka tiszteletreméltó volt, mert nemcsak a gimnáziumban akarták bevezetni a tornaoktatást, hanem Pécs valamennyi iskolájában, a népiskolákban is. Beadványukban azt is kérték, hogy a tanuló ifjúság kedvezményes áron használhassa a Balokány uszodát 19 , s ott legyen kellő felügyelet. A tanácsülés Likl János főjegyző előterjesztésében 1866. szeptember 3-án tárgyalta az iskolák kérelmét, s annak jogosságát elismerték. Pénze azonban nem volt a tanácsnak, így közadakozásból kívánták azt megoldani. A tanácsülés ennek megvizsgálására megbízta Lammel Frigyes tanácsnokot és egy bizottságot, hogy tanulmányozzák a lehetőségeket és tegyenek jelentést a következő tanácsülésnek a megoldásra. A következő tanácsülésen - 1867. április 9-én Dekleva Ferenc főpénztárnok adott tájékoztatást arról, hogy egy szabadtéri tornatér kialakításának milyen pénzügyi lehetőségei vannak. Dekleva azt javasolta, hogy mivel az elmúlt évi hadjárat 20 alkalmával gyűjtést rendeztek az esetleges magyar sebesültek segélyezésére, azonban a pécsi honvéd alakulat bevetésére nem került sor, így az összegből 1291 forint megmaradt és ez tornahely kialakítására volna fordítható, oly formán, hogy az összeg fele a Strobl-féle udvarban felállítandó szerek megvásárlására és felállítására, a pénz másik fele két tornaudvar kialakítására volna elegendő. így a szigeti és a budai külvárosi iskolák udvarán is épülne tornaudvar. A tanácsülés a javaslatot elfogadta és megbízta Kóbor János tanácstagot, hogy a jövőben ő irányítsa a tornaudvarok felépítését. A megbízott tanácstag megállapodott az iskolaigazgatókkal, hogy a szakmai irányítást Priegel Miksa vívómester lássa el, s a tornaudvarok az ő tanácsai szerint épüljenek. 21 A Pécs Szabad Királyi Város 1867. április 9-én tartott közgyűléséről az alábbi tudósítás jelent meg a sajtóban: „Hosszabb vitatkozás tárgya volt azon kérdés, hova fordíttassék az az 1200 ft, amely a sebesült, s városunkban ápolandó katonaság részére adakozott összegből fönnmaradt? A nézetek az elején megoszlottak, s az egyik t.i. egy kaszárnya építésére fordítandó tőke növelésére, a másik pedig tervben lévő testgyakorló intézet fölszerelésére óhajtotta fordítani. Végül általános megállapodásként kimondatott, hogy az összeg két részre osztatván, két rész a gymnáziális egy rész a szigeti, egy rész a budai külvárosban fölállítandó testgyakorló intézet fölszerelesére fordíttassék." 22
