Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

A MÉMOSZ pécsi festő-szakcsoportja (1925) végeztek a szakszervezetek, a helyi csoportok és befizetőhelyek legális működésének fenntartásáért. Évről évre meg kellett küzdeni a betiltások ellen. 1925. január 15-én a „Bányamunkások Pécsi Kerületi Titkársága" kiáltványt intézett a bányászokhoz, hogy védjék és erősítsék meg a szociáldemokrata szakszervezeteket és pártszervezeteiket.

66 A szakszervezetekért megindított védelmi akciókra azért volt szükség, mert 1924 elején belügyminiszteri leiratra általános vizsgálatot rendelt el az államrendőrség pécsi kapitánysága. A vizsgálatba természetesen a városi közigazgatási hatóságot is bevonták. A politikai rendőrség abból indult ki, hogy a „szakszervezetekbe húzódtak a kommunisták, a szerb megszállás után nem emigrált és le nem leplezett csoportjai, a túlzó baloldaliak .. ."

67 Ezért a Pécsi Munkásképző Egyletet, a bőrmunkások szakszervezetét, a pécs bánya telepi bányamunkás szakszervezetet és „műkedvelő alosztályát", a munkás eszperantó működését betiltotta, vagy a beszüntetésüket javasolta. A pártszervezet vezetőségének Dick György ténykedése nyomán sikerült e szervezeteket megvédeni. A hatóságok, a BM 223.710/1925. sz. „A politikai pártoknak párthelyiségeikben folytatott egyesületi, klubszerű működése" tárgyában kiadott rendeletét sajátosan értelmezték. A rendőrség kifogásolta, hogy a pécsi építőmunkások szakszervezete, a könyvnyomdászok és betűöntők segélyező egyesülete pécsi csoportja, a földmunkások országos szövetsége pécsi csoportja, a vas- és fémmunkások helyi csoportja, az ácsmunkás helyi csoport, az ÉDOSZ helyi szakcsoportja, a kereskedelmi alkalmazottak szakszervezetének pécsi csoportja, a bőrmunkások cipész-csizmadia szakszervezeti csoportja, a keramikai, húsipari, könyvkötő helyi csoportok a Zrínyi utcai pártházban tevékenykednek. Valamennyi beszüntetését javasolta, továbbá ellenük