Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

halvány eredményei mutatkoztak. A súlyos válság azonban osak az 1925. év folymán kapott kölcsönök segítségével volt enyhíthető, amire azonban csak 1925. legvégén, 1926. legelején került sor Pécsett. A gazdasági élet megrokkanását mutatja, hogy a kitermelő iparban a depresszió 1924-1929 között alig változott. A nyersszén-termelést a következő adatok szemléltetik: Ev Nyers szén q Tiszta szén q 1923 641 727 568 430 1924 630 150 551 330 1925 725 979 621 530 1926 748 377 627 700 1927 708 811 571 690 1928 712 237 563 930 A várt nagy ipari fellendülés nem érkezett el. A nyersszéntermelés 1928-ra alig hatvan4iatvanötezer mázsával emelkedett. A széntermelés stagnálását a tiszta szén kinyerése méginkább mutatja.

2 A komlói kincstári bányavállalatnál a stabilizáció időszakában sem következett be a termelés nagyarányú fellendülése. 1923-1928 között a széntermelés tonnában a következő lassú emelkedést mutatta: Év Termelés t 1923 69 967 1924 66 950 1925 74 567 1926 86 271 1927 89 293 1928 97 558 A termelés erősen ingadozott és alig emelkedett 27-28 ezer tonnával.

3 A kőszénbányászathoz kapcsolódó koksz- és gáztermelés is mindvégig stagnált. A gázeladás m

3-mennyisége alig változott, ez is a gázenergiát használó középüzemek lassú fejlődését mutatja.

4 Az ipar rendkívül lassú fejlődése, egy sor üzem pusztulása, a legnagyobb megyei üzem (Beremendi Portland Cementmű) leállása, az állami dohánygyár termelésének átmeneti megszűnése, 1924-1927 között 52 pécsi és megyei kis- és középüzem csődbe jutása - munkásállományuk 20-100 fő volt -, mind összefüggésben volt a kitermelő ágazat igen lassú fejlődésével, illetve stagnálásával. Ennek az „indusztriális" pangásnak a következménye a fokozódó munkanélküliség, elsősorban Pécsett és Mohácson, de érintette mindazokat a kisvárosokat, vagy nagyközségeket is, ahol kis- és középipari létesítmények termeltek. A termelés nehézségeivel küzködő ipari üzemek magántőkés vállalatok voltak, kivéve az állami dohánygyárat és az osztrák tőkés csoport kezében levő Dunagőzhajózási Társaság szénbányaüzemeit, valamint a városi tulajdonú gázművet. Ezekben az üzemekben, mint egyik fő törekvést a munkabérek lenyomását figyelhetjük meg. A pénz értékének állandó csökkenése folytán ez roppant feszültséget teremtett, és a városi munkásság és a bányamunkásság permanens bérmozgalmaihoz vezetett. Természetesen nemcsak a megye központjában és a nagyobb helységekben, hanem az egész megyében súlyosan jelentkezett a pénzügyi és a termelési válság és a vele járó társadalmi feszültségek elhúzódása.