Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

dig a megfélemlítés, a végső győzelem ostoba illúziójának keltése a nyilas propaganda legfőbb eszköze. „Nem félünk kimondani: pusztuljanak mindazok, akik ezzel a háborúval nem értenek egyet. Aki nincs velünk, az bolsevizmust akar, az az ellenséggel cimborál, tehát hazaáruló. A hazaárulókkal pedig könyörtelenül leszámolunk."

137 A szélsőséges demagógia azonban már a hatalom utolsó napjait sejteti, s ezt mutatják azok az intézkedések - vagy talán helyesebb így fogalmazni -, azok a tervezett intézkedések is, amelyek a terület feladásának közvetlen előzményei. A kiürítési utasítások, az üzemek leszerelésének, illetve használhatatlanná tételének előkészületei. A pécsi hadtest területén működő hadműveleti kormánybiztos - Mogyoróssy 1944. november 12-én foglalta el tisztségét. Működésének központja a pécsi vármegyeházán az alispán hivatalos helyiségében volt. Felhatalmazása Baranya megyén túl Somogy és Tolna megyékre is kiterjedt. Működése azonban a gyors szovjet előnyomulás következtében Tolna vármegyét már nem érintette. Jelentése, amelyet vitéz Endre László, a hadműveleti polgári közigazgatás vezetője részére készített, kitűnő képét adja a nyilas vezetés esztelen országpusztító elképzeléseinek, s a megvalósítás objektív, spontán és tudatos akadályainak. A hadműveleti kormánybiztos kísérletet tett arra, 'hogy mindent ami mozdítható, eltávolítson a szovjet csapatok előnyomulása elől. Láthatóan nem mérte fel lehetőségeit, s nem számolt azokkal a nehézségekkel, amelyek egy ilyen méretű terv megvalósítása során - a tudatos vagy spontán szembeszegülésen túl is - jelentkeznek. A nyugat felé áramlás kaotikus viszonyai között az elszállításra szánt hatalmas állatállomány etetése rosszul vagy sehogy sem volt megszervezve, íg^ kimozdították ugyan szálláshelyéről, de nagy részére az értelmetlen pusztulás várt.

138 A hatalmas gabona-, cukorrépa-, kukoricakészletek elszállítására nem kerülhetett sor, megfelelő szállítóeszközök hiányában. A jelentést adó arról panaszkodik, hogy „A kisgazdák és fogattulajdonosok épp úgy mint a napszámosok, zselléremberek egyaránt állandóan az erődítési munkálatokhoz vagy előfogatba a katonák részére voltak igénybe véve, a polgári hatóság részére semmi sem maradt. . . Általában szomorúan állapítjuk meg, hogy a vasutasok-kevés kivételiéi-szabotáltak és nem álltak hivatásuk magaslatán." A kormánybiztos igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy feladatát megoldja levelekkel, táviratokkal ostromolja feletteseit, telefonkapcsolatot próbál teremteni, de az mindig megszakad. Lényegében teljesen tehetetlen, mert óriási a fejvesztettség és a zűrzavar, de azért is, mert vannak olyanok, akik tudatosan akadályozzák tevékenységét. Ilyen a kerületi parancsnokság előadója, Mensáros alezredes, aki minden esetben tudomására hozza, 'hogy vagon nem áll rendelkezésre, mert ami van, az kell a hadseregnek. November 26-án Kálmán altábornagy kerületi parancsnok elrendelte Pécs azonnali kiürítését, mert a szovjet csapatok néhány kilométerre megközelítették a várost. A hadműveleti kormánybiztos ezek után elrendelte az egész vármegye személyi és anyagi kiürítését. Az eredeti tervek szerint ennek megvalósításához 3 5 3 vagonra lett volna szükség, a MÁV és a katonai szállításvezetőség azonban közölte, hogy 36 kocsi áll rendelkezésre.