Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

országgyűlési képviselő kíséretében. Mecsekszabolcson mintegy 8-10 tagú delegáció várta Haksch Ernő munkarend vezetővel az élen. A Rákóczi út 14. alatti pártszékházban 150-160 tisztségviselő gyűlt össze. Szálasi a megyei pártzászlót „felszentelte" és átadta Schwierkievitz Ernő megyei vezetőnek, aki időközben Dárdára költözött ügyvédjelöltnek. Az értekezlet főelőadója a megyei vezető volt, beszédében kifejtette, hogy az 1943-as esztendő a végkifejlés éve. Figyelmeztette a tagságot, hogy legyenek tudatában annak, hogy minél inkább közeledik az idő ,, . . . amely a párt számára a vágyak beteljesülését jelenti, annál több gúny, üldözés és veszedelem vár a párttagokra". Szálasi nem tartott előadást, hanem válaszolt a feltett kérdésekre. Néhány példa erre: 1. Mikor lesz a háborúnak vége? - Pontos választ e tekintetben talán csak három ember tud adni: Hitler Adolf, Mussolini és Tennó. Ezek után kifejtette, hogy véleménye szerint még 1943-ban véget ér a háború a tengelyhatalmak győzelmével. 2. Hogy áll a harctéri helyzet? Véleménye szerint a németek alkalmat akartak adni a szovjeteknek, hogy támadjanak s „azután a charkovi katlan csatához hasonlóan megsemmisítik a szovjet haderőt". Ezután a német hadsereg soha nem látott lendületű ellentámadásba fog átmenni és a szovjet hadsereget a Volgán túl az Uraiig fogja kergetni. Ezzel nemcsak katonailag, hanem gazdaságilag és politikailag is ki fogják kapcsolni a szovjetet. Ezután sor fog kerülni az angolszászok megrohanására. 3. Hogyan képzelhető el az angolszászok legyőzése? A válasz szerint az angol birodalom éppen sok függvénye miatt több helyen rendkívül sebezhető. A búvárhajókkal pedig magát a szigetországot is ki lehet éheztetni. Azt is el tudja képzelni, hogy Angliát egyszerre több helyen fogják megtámadni. Legyenek meggyőződve a párttagok, hogy a német hadvezetőségnek megvannak a stratégiai tervei az angolok legyőzésére. 4. Arra a kérdésre, hogy milyennek ítéli meg a szociáldemokraták és a kormány viszonyát, úgy válaszolt, hogy a szociáldemokrata párt már reges régen megszűnt volna, ha nem a mai kormányrendszer uralkodna az országban. A kormány jó viszonyt tart fenn a szociáldemokratákkal egyrészt azért, mert támogatást lát benne a nyilasokkal szemben. Másrészt azért, mert egyesek abban a téves hitben vannak, hogy a békekötéskor a szociáldemokraták jó szolgálatot tehetnek a kormánynak, lévén a párt kifejezetten angolbarát. 5. A zsidókérdés tárgyában feltett kérdésre Szálasi azt válaszolta, hogy a Hungarista munkaállamban zsidók nem maradhatnak. A gyakorlati megoldásra a pártnak megvannak a kidolgozott és már más államokban bevált tervei. 6. Egy kubikosmunkás kérdésére válaszolva az általános műveltség, az iskolázottság, a szakképzettség fontosságáról beszélt. A bányászattal kapcsolatban kifejtette, hogy a párt rendkívül fontos tényezőnek tartja a nemzeti termelésben a bányamunkásságot s róla ennek arányában mind a bérezésben, mind pedig a betegbiztosításban gondoskodni kíván. A kérdésekre adott válaszok egy része egészen gyerekes, különösen vonatkozott ez a háborúval kapcsolatos okfejtéseire. A reális látásmód felcsillanása a kormány és a szociáldemokraták viszonyának megvilágításában volt megfigyelhető. A többi válasz nékülözte a konkrétságot, bár lényegükre, különösen a zsidókérdést illetően nagyon egyértelmű következtetéseket lehetett levonni. A munkásoknak adott válaszokban sok volt a demagógia. Egészében rendkívül szegényes, az országos vezető gyenge kapacitását egyértelműen bizonyító eszmecsere volt. A látogatásnak sem a város közvéleményében, sem a nyilasmozgalom elkövetkező hónapjaiban semmiféle kimutatható következménye nem volt. A háború nagy hatással volt a pécsi városi és egyházi vezetés mentalitásának alakulására is. Megkísérelték egy sajátságos módszerrel a mind erősebben jelentkező társadalmi depressziót, letörtséget, reménytelenséget ellensúlyozni. A keresztény gondolatot, a humanizmust középpontva állítva, egy vallásos keretbe illesztett tömegdemonstrációt szerveztek. 1943. május i-én a Dunántúl c. napilap hírt adott arról, hogy Esztergár Lajos polgármester javaslatot terjeszt a városi közgyűlés elé, amelynek értelmében Pécs várost és annak minden lakóját ajánlják fel Jézus Szent Szívének.

98 A közgyűlésen megjelent Virág Ferenc megyéspüspök is. A javaslatot Zádor Imre ismertette, s ennek értelmében a felajánlási ünnepségre június 6-án este 8 órakor kerül sor a Széchenyi téren. A Magyarországtól egyre nagyobb áldozatokat követelő háború várható további megpróbáltatásainak elviseléséhez „a Megváltó Istenember szeretetének mindennél inkább megnyugtató és vigaszt nyújtó érzetében" keresnek megoldást. De nemcsak ennyiről van szó, hanem arról