Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

dott, még az utcára sem ment ki. Ebből is arra következtettek a hatóságok, hogy előre megszervezett „tüntetésről" volt szó. Biztosra vették, hogy az erre irányuló nyomozásuk nem fog eredményre vezetni, „ .. . mert a bányamunkásság olyan szolidáris magatartást tanúsít hogy tőlük egymás ellen terhelő vallomást kiszedni szinte lehetetlen ..." Tolnai a központnak küldött beszámolójában arról ír, hogy a város több üzemében szünetelt a munka, s a munkásság a szokásos kirándulással ünnepelt. A bányászok magatartásával kapcsolatban véleménye ez volt: „ . . . rendőri ügyet igyekeztek belőle csinálni, és azt nyomozzák, hogy kik szervezték meg a munkaszünetet. Elfelejtik közben, hogy a bányamunkásokban - a május i-e szimbolikus ünnepet nem lehet semmiféle parancsszóval kiirtani . . ." Igaz, hogy a munkások maguk is meglepődtek az ilyen spontán és nagyarányú leálláson."

88 Ez is eléggé meggyőző ahhoz, hogy teljesen kizárjuk a pécsi vezetőség részvételét a bányamunkásság megmozdulásának előkészítéséből. A folytatásban ennek további megerősítését láthatjuk. Tolnai a városi közgyűlésen beszámol az elhangzott nagysikerű hozzászólásáról, ami után az „elnöklő főispán léhívatott magához, s vele több mint egy órán keresztül rendkívül érdekes helyi és különösen politikai kérdésekről tárgyaltam . . . A főispánunk minden támogatást megígért és ismételten kifejezést adott ama kívánságának, hogy én többet foglalkozzam a munkásokkal és ha erre nem volna meg a lehetőség, úgy ő ebben is segítségünkre lesz".

89 Tolnai és a pécsi pártvezetőség jól igazodott ahhoz a vonalhoz, amelyet az SZDP 1942 decemberében megtartott kongresszusán Peyer bevezetője és Szeder Ferenc főtitkár referátuma tartalmazott. Mindkét szónok aláhúzta, hogy a közeli vagy távolabbi jövőben a pártnak döntő szava lesz, ezért ma még nem szabad semmit sem kockáztatni. „Nem vagyunk bolsevisták és nem dolgozunk bolsevista módszerekkel ... mi ízig-vérig szociáldemokraták vagyunk, se jobbra, se balra nem térhetünk le erről az útról". A kongresszus végső soron kitért a konkrét feladatok meghatározása elől. A mozgalom megmentését, átmentését, a felkészülést, s ezzel összefüggésben minél szélesebb tömegek megnyerését tartotta a legfontosabbnak. Óvott a politikai és gazdasági problémák felszításától, ugyanakkor felhívott arra, hogy a pártnak be kell kapcsolódnia „az országot megtartó nagy történelmi feladatokba".

90 Tehát egy nagyon óvatos, semmit sem kockáztató politikát határozott meg, amelyet a rendszer nemcsak megtűr, hanem esetleg támogat is. Ez a politika magában hordozta a pártba való beszervezésben a korábbiakat meghaladó aktivitásnak a kibontakozását, a szervezőmunka eredményeként megerősödő pártszervezetekbe tömörülő munkások öntudatának növekedését, a vélemények határozottabb, bátrabb kifejtését, ami elsősorban a háború és a megélhetési viszonyok kérdéseire irányult. Ennek a hatóságok körében olyan visszahatása volt, hogy a belügyminiszternek a szervezkedés lehetőségeinek könnyítésére adott utasításait egyre több helyen figyelmen kívül hagyták, a mozgalomban meglévő veszélyek felnagyítása miatt vagy a szervezeti fellendüléssel együtt járó tényleges balrafordulásra hivatkozva. A túlságosan a jövőbe tekintés, a háború utáni szerep középpontba állítása perspektívát jelentett ugyan a dolgozók számára, azonban a mindennapok problémáit nem volt képes elfeledtetni. Rá kellett jönnie a párt vezetőségének, hogy a szervezeti erősödés azzal járt, hogy a párton belül jelentősen növekedett azoknak a száma,