Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

egyben párttagok is. Ezzel kívánt hangsúlyt adni annak, hogy az ügyek vezetésében érdemben ők vesznek részt. Babella élesen kifogásolta a javaslatot, mert véleménye szerint örülni kellene, hogy minél több szakmai vezető jelenik meg, és hallatja szavát. A párttitkár ezzel és hasonló intézkedéseivel a mozgalom ,,. . . bedöglesztésére törekszik . . . Tolnai igen jó fiúnak akar mutatkozni a rendőrséggel szemben, mert gyáva lélek. El kellene döntenie, hogy a rendőrséggel vagy a munkássággal akar jóban lenni, mert mindkettővel nem megy . . .""

>l A kétségtelenül személyeskedő, de részigazságot tartalmazó felvetésre a választ is az indulat fogalmazta meg. Tolnai tiltakozott az ellen, hogy őt a szakmák legmagasabb fóruma előtt rendőrség fizetett embereként állítsák be, majd hozzátette: „Amíg ő párttitkár lesz, a Munkás Otthon falai között nem lesz bolsevista agitáció. Azt a hangot, amit Babella vele szemben használt, visszautasítja oda, ahova való, az erdőben bujkáló kommunisták közé." Ezek után nyilatkozott meg Benczúr, aki pártonkívüliként vett részt az értekezleten, s megfogalmazta, hogy Tolnai nem alkalmas a párt vezetésére. A pártvezetőség maga végzi ki a. pártot a párt még azt sem érdemelné meg, hogy betiltsák, mert ez erkölcsi sikert jelentene. Ezzel a vezetők védekezni tudnának a prolik előtt". Tolnai, később Babclláck internálása idején azzal védekezett az általa használt hangvétel miatt, hogy a kommunistákat azért szükséges nyíltan elmarasztalni, ugyanis ,, . . . a párt legális kereteinek fenntartása csak kommunista mentcsen lehetséges, mert a rendőrség mindenről értesülve van . . ." Június 26-án a szociáldemokrata párt és szakszervezetek vezetőinek részvételével együttes ülésre került sor, amelynek témája a németeknek a Szovjetunió elleni támadása volt. Ezen elhangzott, hogy „ . . . végre bekövetkezett az a hadiesemény, amit a szociáldemokraták már hónapok óta elkerülhetetlennek tartottak. Ennek ellenére az egész ország munkássága megdöbbenéssel fogadta a hírt. A német-szovjet megnemtámadási szerződés annak idején nagy csalódást okozott a világ proletariátusának, a Szovjetet mindenki árulónak mondta . . .

r>2 Most bebizonyosodott, hogy a szerződésnek csak időnyerési célja volt, mert a szovjetek akkor még nem készültek fel az elkerülhetetlen összecsapásra. Meg kell állapítani, hogy Európában a német hadsereg után a szovjet következik. Számolni lehet azzal, hogy még történnek német hadisikerek, de a háború pontos kimenetelét még most nem lehet eldönteni. Bizonyos, hogy most fog a legnagyobb méretekben kibontakozni. Ha a németek Moszkváig hatolnának is, ez nem lenne döntő, mert Németország az elfoglalt területeken semmiféle nyersanyaghoz nem jut. A szovjet hadvezetés mindent elpusztít, okulva az eddigi haditapasztalatokon . . . A Szovjet hadbalépése azt jelenti, hogy a többi államokban egymásra talál az eddig meghasonlott munkásosztály. Immár nincs különbség a II. és III. Internacionálé között. Ez a körülmény is döntő befolyással lehet a háború kimenetelére . . ." Ezt a valóban nagyon világos és alapvetően helyes felfogást rendkívül zavaros okfejtés követi, amikor Magyarországnak a Szovjetunió elleni hadbalépéséről volt szó. Elfogadják, hogy Magyarország azért került be az általa mindenképpen elkerülni akart háborúba, mert „megtámadta a Szovjetunió. Szomorúnak tartják ezt azért - mert Magyarországnak ádáz ellenségével, a románokkal, kell együtt menetelnie . . .". Kijelentették, hogy a magyar szociáldemokraták mindig kötelességteljesítőén kivették részüket a feladatokból, mégis akadnak „kótyagos fejű" politikusok, akik a párt feloszlatását akarják. A magyar munkásság minden árnyalata felejtse el a múlt hibáit és tartson össze a jobb jövő reményében. „ ... Ez a háború a világ proletariátusának felszabadításához vezet, bármilyen események is történnek közben." A tennivaló, a párt előtt álló feladatok meghatározása tehát elmaradt. Nyilván nem egy részletesen kidolgozott programra gondolunk, de azért annál mindenképpen többre, hogy a magyar szociáldemokratáknak az állam iránti kötelességtudatáról és a felejtsünk el mindent, s tartsunk össze gondolatok, tartalmilag mit fejeznek ki. Meddig terjed a kötelesség, s miben tartsunk össze. Igaz, hogy erre nem kapunk választ a Benczúr és Babella által megfogalmazott okfejtésekben sem, de nagyon világosan látják, hogy a Szovjetunió és Magyarország között a világnézeti felfogáson kívül semmiféle ellentét nincs. Ezt azzal is bizonyítottnak látják, hogy nem sokkal korábban visszakaptuk az 1848-as zászlókat. Magyarország hadba lépése csak Németországnak volt érdeke. A kassai bombázást végrehajtó gépek nemzetisége nem volt megállapítható. Megfogalmazzák azt a véleményüket, hogy a háború hosszan tartó és nagy áldozatokat követelő lesz. Bíznak a szovjet hadsereg erejében, „ . . . amelyen a világ proie-