Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

fontosságáról és a készülő csalások elleni éberség szükségességéről, s a fasiszta agitáció ellen hív fel: „Mindenki tudja jól, milyen az anyanyelve, milyen a nemzetisége, ne tagadja meg, mert becstelenné válik. Magyarok, legyetek büszkék Petőfire, legyetek erősek, és magyarok, szerbek-horvátok : sok áldozat és vér folyt a szabadságért, a fasizmus és megszállás ellen valljátok annak magatokat, amik vagytok. Igazságot minden népnek . . . Éljen az elnyomottak nemzetközi szolidaritása. Éljen a magyar és szláv népek barátsága."

40 1941. július 5-re virradó éjszaka kommunista tartalmú röpiratokat szórtak Kiskőszeg házainak udvaraiba. A röpiratszórás ínyomán megindult nyomozás kommunista szervezkedésre bukkant.

47 A szervezkedés visszanyúlt a visszacsatolás előtti időkre és kezdeményezője, központi irányítás mellett Kis Ernő vörösmarti lakos volt, akit „államfelforgató tevékenysége miatt a szegedi kir. törvényszék rögtönítélő bírósága . . . kötél általi halálra ítélt", s az ítéletet 1941. október 3-án végre is hajtották. A dél-baranyai mozgalom kiszélesítésében Gombárovits István, Kis Ernőné és Munkás István tevékenykedtek. Gombárovits korábban Kis Ernő állandó helyettese volt, s mint ilyen, röplapokat vett át terjesztésre. Június végén a Zomborban tartózkodó Kis Ernőtől olyan üzenetet kapott, hogy szovjet ejtőernyősök érkezése várható, akiket polgári ruhával kell ellátni. Ugyanakkor arra is felszólított, hogy igyekezzenek fegyvert szerezni és pénzt gyűjteni szervezkedés céljaira. A per során a főtárgyaláson valamennyi vádlott visszavonta korábbi beismerő vallomását arra hivatkozva, hogy a csendőri vallomást kényszerhelyzetben tették, „ . . . a csendőrök ugyanis addig kínoztak, ütöttek, vertek, amíg úgy nem vallottam, amint az a csendőri tényvázlatban foglaltatik". A bíróság azonban a vádlottak beismerést viszszavonó vallomásait nem fogadta el kellően indokoltnak. Egyrészt azért, mert védekezésüket megcáfolta a kihallgatott csendőr tanúk állítása, hogy a vádlottakat a nyomozás során nem bántották. Másrészt úgy találta a bíróság, hogy ha való is lenne a vádlottak bántalmazása és megfélemlítése, akkor is ők, bár kényszer alatt, de igazat vallottak. A vádlottak több mint nyolc hónapig előzetes letartóztatásban voltak. Az ítélet 1942 augusztusában született meg. Gombárovitsot 2 év és 6 hónapi fegyházra ítélték, társai 1 évtől néhány hónapig terjedő fegyházbüntetésben részesültek. A hatóságoknak nem kis problémát okoztak azok a dél-baranyai lakosok, akik katonai szolgálatból, jórészt a frontról sebesülés vagy egyéb ok miatt tartós szabadságra hazatértek. Egy részük megtagadta a visszatérést és Horvátország irányában elhagyta az országot.

48 A nyomozószervek véleménye szerint a dezertálások mögött kommunista agitációt sejtettek és Tröszt János, Rekettye János tevékenységére gyanakodtak, azonban nem jutottak bizonyítékokhoz, bár állandó megfigyelés alatt tartották őket. Blaskovich Iván főispán a belügyminiszternek küldött jelentésében a dárdai és villányi csendőr alosztályparancsnokságok megerősítését kérte nyomozókkal, akiknek korábbi gyakorlata van már az ilyen ügyek felderítésében. Jelentésében többek között a következőket írta: „A pécsi szociáldemokraták Délvidék katonai visszafoglalását ellenezték, sőt destruktív megnyilatkozásoknak is birtokába jutottunk. A legkülönbözőbb módozatokon keresztül vannak tehát kapcsolatban a pécsi, a zombori és a baranyai kommunisták és szocialisták." A visszacsatolt területek népességével szembeni bizalmatlanságnak és félelemnek