Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
MUNKÁSMOZGALOM A HARMINCAS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN
a továbbiakban (vasár- és ünnepnapokon) a bér 50%-a. Az akkordmunka mind helyben, mind pécsi vállalkozó vidéki építkezéseinél tilos. A szerződés - a nagy pécsi munkaerőkínálatra való tekintettel kimondja, amíg Pécsett munkanélkülit tartanak nyilván, csakis olyan szervezett szakmunkás alkalmazható, aki valamely érdekképviselet tagja. A kollektív szerződés jelentőségét mutatja, hogy az abban kötelezőnek előírt munkabérrel szemben az addigi gyakorlat az volt, hogy 20-30 fillért fizettek a munkaadók. A kőművesekéhez hasonló szerződés aláírására hamarosan sor került az ácsoknál és a festőiparosoknál is. 2:! A képet azonban jelentősen rontja, hogy a város, amely a legnagyobb munkáltató, a magánvállalkozók és a szakmunkások érdekeit is sértve, változatlanul az „ínségakció" keretei között végeztet szakmunkákat. 24 A pécsi ipartestület építőiparosok szakosztálya és a szociáldemokrata és keresztényszocialista szakszervezetekbe szervezett építőipari munkások megegyezése természetesen nem volt képes a helyzeten érdemben változtatni. Nem lett több munkaalkalom és az egyezség betartása körül sem volt minden rendben. Ezt mutatja az a röplap, amely építőipari szakgyűlésre hívja az építőmunkások intéző bizottsága nevében a szakmához tartozókat: ,, . . . Az építőipari válság benneteket a legérzékenyebben sújt. Az építőipari munkásokat a munkanélküliség éppen úgy tönkreteszi, mint a többi ipar munkásait. Béreteket is egyre lejjebb nyomják, a munkaviszonyok napról napra romlanak, mert a munkáltatók fokozott kizsákmányolásra használják föl a ti szervezetlenségeteket... Szaktársak! Jöjjetek el mindannyian, hogy újra erőssé és harcképessé tehessük a helyi csoportunkat, az építőmunkásság mozgalmát és segítségével megjavíthassuk sorsunkat." 2 "' A szakszervezeti csoport tisztújító taggyűlésén Szegedi József ügyintéző pénztáros a mozgalomról előterjesztett évi jelentésében elmondta, hogy nagy hiba „a szaktársak sokszor megmutatkozó közömbössége, vagy hanyagsága . . ., mert sok esetben elhallgatták a sérelmeket vagy letagadták". Példának hozta fel a Kokszmű építkezését, ahová nem közvetíthettek ugyanakkor munkaerőt, amikor kérték erre a szervezetet, ,, . . . mert a szaktársak kijelentették, hogy ott olyan bánásmódban részesítették a munkásokat, hogy azt önérzetes munkás nem bírja ki". Ez az eset ugyanakkor jól példázza, hogy az építőipari szakszervezetnek volt befolyása az ügyek intézésére, mert amikor tudomást szerzett az ott folyó anomáliákról, panasszal fordultak a polgármesterhez, hogy Szorg Antal építővállalatánál nem tartják be a Pécsett érvényben lévő építőiparosok és munkások között létrejött megállapodást. Alacsonyabb munkabérért, jórészt vidéki munkásokat foglalkoztattak, kíméletlen bánásmód mellett. A polgármester az ügyet megvizsgáltatta, s ennek eredményeként Dulánszky Jenő építész - a mérnöki hivatal vezetője - megállapította, hogy a budapesti vállalkozó valóban nem tartja be a kollektív szerződésben előírtakat. A polgármester nem vette tudomásul a vállalkozónak a panasz ügyében adott felvilágosítását és határozottan felszólította azok megszüntetésére és a kollektív szerződésben foglaltaknak a megvalósítására. Az építkezés a városi költségvetés terhére történt, s nyilván ez is közrejátszott abban, hogy Makay helyettes polgármester az ügyben erősen exponálta magát, ugyanakkoj a szerződés betartása némileg hozzájárult az építőmunkások foglalkoztatási gondjának a csökkentéséhez is. 2(i A Kokszmű ügyében, az építkezés befejezése, a produktív termelés megkezdése után Tolnai József a szakszervezeti bizottság nevében memorandummal fordult ismét a polgármesterhez. Ebben utalt arra, hogy már az építkezések során panaszt tettek az alacsony munkabérek miatt. Most ismét tapasztalniuk kell, hogy egy olyan vállalatnál, amely a város jelentős pénzbeli támogatásával jött létre, hallatlanul
