Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
MUNKÁSMOZGALOM A HARMINCAS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN
„Darányi Kálmán miniszterelnök urat és kormányát a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló törvény előkészítése, nemkülönben a többi nagyfontosságú alkotmányjogi javaslatok és kérdések előzetes tárgyalása körüli fáradozásáért és a nyugodt parlamenti légkör megteremtéséért köszönetének kifejezése mellett melegen üdvözli és a jövőben is kifejezendő hazafias és közérdekű munkájában bizalommal támogatja." Mindezt Horvát István főispán még kiegészítette azzal, hogy a hozott határozattal az is céljuk, hogy „kifelé dokumentálja, hogy fontos ügyekben egy emberként áll a kormány mögött" a törvényhatósági bizottság. A közgyűlési határozat megszavazását indokló hozzászólásában Esztergályos arról beszélt, hogy miután Darányi a titkos választójogot akarja megvalósítani, — támogatja. Az 1937. évi november 30-i közgyűlésen a következő év költségvetésének vitájában a szociális célokra fordítható összegek növelésére irányuló szociáldemokrata felszólalások semmiben sem változtatták meg az alapjavaslatot. Ebben nyilván annak is szerepe volt, hogy nem tudtak alternatívát adni, csak bírálták a tervezetet. Annak ellenére, hogy az 1938-as esztendő számos nagyfontosságú kérdésnek a törvényhatósági bizottság ülése elé vitelét hozta, egyetlen alkalommal sem került sor érdemi vitára a szociáldemokrata frakció külön véleménye alapján. Esztergályos országgyűlési képviselői mandátumának elvesztése után nem vett részt a városi törvényhatóság munkájában sem. Kiesése nem nagy vesztesége a frakciónak, mert tevékenysége egyre formálisabbá vált, s bizonyosan egészsége romlásának, életkorának is betudhatóan veszített korábbi vitakészségéből is. Távozásával még inkább magára maradt Tolnai, akinek ellenzéki tevékenysége ezen a fórumon semmivé zsugorodott. 1939 elején Nikolits Mihály főispán a közelgő választásokkal összefüggésben vázlatos elemzést ad a Pécsett megnyilatkozó politikai hangulatról. 10 Véleménye szerint a belpolitikai kérdések iránti érdeklődés a kárpátaljai események és az európai külpolitika alakulása miatt teljesen háttérbe szorultak. Az általános hangulat a kormány politikájával szemben egyáltalán nem kedvezőtlen, bár a közvélemény többnyire nem a kormányprogram szerint alakult, hanem vagy hangulatszerűen a programot képviselő személyek iránti bizalom vagy pedig az opportunitás szempontjai szerint. Jóllehet a kormány programjának népszerűségét a miniszterelnök személye iránti bizalom alapozta meg, a választópolgárság mégis felsorakozott az új kormány mögé. Ez a választók nagy részének a jobboldali radikalizmussal való rokonszenvezését eredményezi. Ezt segíti elő az általános megélhetési viszonyok kedvezőtlen alakulása, a közgazdasági élet pangása, a munkanélküliség fokozatos terjedése is. Amennyiben a választásokon a szociáldemokratákon kívül más ellenzéki párt - egy szélsőjobboldali is indul - ez esetben a kormánypárt minden bizonnyal mindkét mandátum elnyerésével számolhat. A két ellenzéki párt indulása megosztaná az ellenzéki magatartású választók tömegét. De bizonyosra vehető a város második képviselői mandátumának elhódítása a szociáldemokratáktól az esetben is, ha a tárgyalás alatt álló zsidótörvény közjogi szakaszát alkalmazzák. A kormánypárt elsőszámú jelöltjének Imrédy Bélát javasolta, aki mint miniszterelnök nagy népszerűségre tett szert, a város díszpolgárává választotta. A lajstrom második, harmadik, negyedik helyére való jelölésnek már kisebb jelentősége van, mert nincs olyan helyi jelölt, aki - a szociáldemokrata Esztergályos János kivételével - nagyobb tömegek politikai rokonszenve felett rendelkezne. A választások sikere érdekében a lajstromon az első helyet elfoglaló jelöltön kívül, helyi kapcsolatokkal rendelkező személyt kell jelölni. A kormánypárt a fentiekből kitűnően, magabiztosan és átgondoltan kezdett hozzá a választások előkészítéséhez. Bizonyos, hogy Nikolits Mihály pécsi főispán jól ítélte meg a szociáldemokrata párt helyzetét, amikor a belügyminiszterhez küldött jelentésében úgy fogalmazott, hogy az 1938. évi kül- és belpolitikai események - megrendítették a szociáldemokrata szervezetet. 11
