Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

A lezajlott események alapján a munkások hangulatáról szerzett benyomásait Blaskovich Iván főszolgabíró így összegezte: „Egyéni benyomásaim szerint a munkásság hangulata határozottan kedvezőtlen irányba fordul. Erre következtettem az egész községben észlelhető feltűnően lelkes hangulatból, de főként a gyűlés résztvevőinek megnyilatkozásaiból, mely az egész vonalon minden szélsőséges irányzat iránt megnyilvánult, amelyet önkéntelen kitörő lelkesedés és a vállalattal és vezetőkkel szemben táplált gyűlölet jellemzett..." A bányafőnökség nem ítélte a helyzetet ilyen veszélyesnek. Véleményük szerint az is kétséges, hogy a helyi csoport a jövőben tényleges aktivitást képes lesz-e kifejteni. Jellemző az egész kialakult helyzet megítélésére az, amivel a főszolgabíró, aki a Pécs környéki bányák mozgalmait jól ismerte, jelentését zárja: „ .. . egyelőre nem tudok a munkás bizalmi szolgálat jelentéseinek értékében teljesen megbízni, mert éppen az adott esetből és annak kialakulásából következtetve az az érzésem, hogy a munkásság széles rétegeitől eléggé clkülönözötten élő előmunkások maguk sincsenek a munkásság hangulatáról oly mérvben tájékozódva, hogy megfigyeléseikre és jelentéseikre teljes bizonyossággal építeni lehessen . . ."

2i,! Augusztus 22-én a helyi csoport előterjesztette a bányafőnökségnél a munkásság legsürgősebb kéréseit, s ezek között első helyen a karácsonyi segély folyósítása állt. A főszolgabíró azt jelenti ugyanakkor, hogy sztrájkelőkészületek is folynak, a szervezkedés továbbvitele érdekében a pécsi pártszervezet agitációt fejt ki a harkányi gyógyfürdőbe beutalt bányászok között.

294 Augusztus 31-én a komlói helyi csoport vezetői Appelshof jer Viktor és Preisendörfer Flórián a szászvári és mázai munkások között indított szervezkedést. Szeptember elejéig a komlói szervezet kiépülése igen jelentősen előrehaladt. A helyi csoportba jelentkezettek száma ötszázon felülre emelkedett, ami a kőszénbánya 844 fős munkáslétszámát figyelembe véve, igen magas. A jelentkezettek közül háromszázon felül voltak azok, akik vállalták a tagdíjfizetést is. 27 leventeköteles tag is belépett, amellyel kapcsolatban a főszolgabíró utasítást kért a főispántól, mert a szóban forgó eset egységes elbírálást kíván ,, . . . Amennyiben a leventék tagsága tilalmas volna, úgy tisztelettel kérem a követendő eljárást illetően . . " az utasításokat. Véleménye szerint a tilalmi rendelkezésnek csak úgy lehet érvényt szerezni, ha az egyesülettel szemben járnak el, amely a tilalom ellenére leventéket is felvett tagjainak sorába. A bérmemorandum benyújtása után a komlói bányavezetőség komolyan számolt a sztrájk kitörésére, szenet tartalékoltak a villamosmű részére, hogy az áramszolgáltatásban ne legyen fennakadás. A sztrájk kitörésére vonatkozó ihírek azért terjedtek el, mert a csoport vezetői igen határozott kijelentéseket tettek a memorandum esetleges elutasítása esetére. Krivanek Rezső alelnök kijelentette, hogy ,, . . . ha kérésük süket fülekre talál, olyan felfordulás lesz két hét múlva Komlón, amilyet a bánya még nem látott . . A szervezkedés szeptember közepére alábbhagyott. A IV. csendőrkerület 4. nyomozó alosztály véleménye szerint azért, mert a beszervezettek észrevették, hogy soraik között számottevő emberek (főaknász, aknász, felügyelő, lőmester) nincsenek, ők pedig egy esetleges sztrájk idején könnyen pótolhatók lennének.