Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN

hangolva, némi szemrehányással írta a következőket : „ . . . Csodálkoznunk kell azon, hogy ma, amikor a kormányt a kibékülés intenciója vezeti, mikor maga a miniszterelnök tett ígéretet

59 a szakszervezeti szabadság biztosítására, ma kezd a pécsi rendőrség ilyen eszközökkel dolgozni. . .'

,60 Valamennyi szakcsoport fellebbezéssel élt, de csak a földmunkások helyi csoportjának engedélyezték január 25-én a gyűlést, azonban itt sem sikerült az új vezetőséget megválasztani.

61 A legjelentősebb eseménynek számított a mecseki szénmedence területén a bányamunkás szakszervezetek helyi csoportjának újjászervezése 1922. január 15-én. A pécsbányatelepi helyi csoport alakuló taggyűlésén 400 munkás jelent meg a telepről és környékéről.

62 A gyűlés szónoka Peyer, akinek beszéde után bírálatok hangzottak el a szövetség vezetősége ellen, mert nem tettek lépést a börtönben vagy letartóztatásban, illetve internálótáborban lévő társaik érdekében. Kifogásolták, hogy a helyi csoportok megalakítását az országos vezetőség ilyen későn szorgalmazta.

63 Ugyanezen a napon Mecsekszabolcs, Vasas, Hosszúhetény, Somogybányatelepen is Peyer Károly, Batta Gyula, Csóka Vendel és Fodor József részvételével megalakították a helyi szakszervezeti csoportokat.

64 Nem sikerült ekkor még az Észak-Mecsek területén fekvő bányatelepek szervezeteinek megalakítása. Szászváron, Komlón, Nagymányokon, Mánfán későbbi időpontban jöttek létre a szakszervezeti csoportok.

65 A szakszervezetek megszervezése rendkívül nagy jelentőségű eseménynek számított a bányavidéken. Keretet biztosított ismét arra, hogy a nagy tömegerőt jelentő bányászság lökést adjon a terület mozgalmának. Ezentúl a legfontosabb követelésekért szervezett, egységes akciót indítottak. Továbbá, ismét megerősödhetett az a kapcsolat a városi mozgalom és a bányavidék munkássága között, amely mindig is serkentő hatással volt az egész helyi szociáldemokrata munkásmozgalomra.

66 Létrejött a legfontosabb legális fórum, a bányászság megkezdhette ismét politikai tájékozódását s küzdelmét szociális célokért. E szervezetek nyújtották az egyik lehetőséget a kommunista tevékenység részére is, már 1922-ben. A városi szakmákban a bányászság sikere bár mozgásba hozta a munkásságot, de a generális újjászervező lépésre a szakszervezeti bizottság képtelen volt elszánni magát. A helyi csoportok szintjén pedig ez már határozott követeléssé vált. Legtöbbjük ugyanis még az 1921. szeptember 6 óta Kozma által „összeállított" elnököt és titkárt volt kénytelen eltűrni, s csupán vezetőségválasztó taggyűlésre várt. Több szakcsoport 1922 januárjában önmaga tett kezdeményező lépéseket erre. Január 3-án az építőmunkások, 11-én az EDOSZ helyi csoportja, a DGT villamos műveknek a vas- és fémmunkásokhoz tartozó alosztálya, 25-én a DGT valamennyi vasmunkása, ugyanekkor a húsipari munkások másodszori gyűlése, 26-án a nyomdászok, 29-én az általános bőrmunkás szakszervezeti csoport hívott össze rendkívüli taggyűlést.

67 Ezek a kísérletek ebben az időben még nem jártak a várt eredménnyel, a „hivatalnokok" leváltása nem sikerült.