Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

gikus áldozatai kiváltották az országos és külföldi közvélemény felzúdulását, s hozzásegítették a munkásokat egy több éves sérelmük megszüntetéséhez. A harc megtorlásaként azonban elvesztették legjobb helyi vezetőik nagy részét, s az ő megmentésükhöz már nem rendelkeztek elegendő erővel, s nélkülözték az ország közvéleményének széles támogatását is. Az elbocsátott munkások közül 127 családos volt. 13-an több mint 20-25 éve, 62-en 10-20 éve dolgoztak az üzemnél. 74 vájár, 32 segédvájár és 24 csillés volt közöttük. A bányavállalat a bécsi igazgatóság szigorú utasítására mindennemű érdekükben történő közbejárás elől elzárkózott, s közülük nem volt hajlandó senkit visszavenni.

2//| Az elbocsátott munkások töredéke az ország más területén helyezkedett el, nagyobb része pedig, mivel semmi kilátása nem volt arra, hogy a DGT-hez visszavegyék, külföldön, elsősorban Belgiumban jutott munkához. Az Iparügyi Minisztérium közreműködésével került sor arra, hogy a Belga Gyáriparosok Országos Szövetségének bányamunkás-toborzó bizottsága a pécsi bányákhoz látogatott. A vállalat igazgatója szigorúan bizalmas utasításban felhívja az üzemfőnököket, hogy a márciusban elbocsátott 146 munkás névsorát üzemenként bocsássák a bizottság rendelkezésére, s „tovább tapintatos és alkalmas módon - amennyiben a lehetőség megengedi - a m. hó 25-én kiadott szóbeli rendelkezésünk alapján b-vel közöltek névsorát is, akik: Up-nél 20 Üs-nél 27 Üv-nél 8 (tartalékokkal együtt 17) összesen : 55 főt tesz ki. Ha ezeken felül önként jelentkező bányamunkásaink is volnának, úgy azoknak a száma nem haladhatja meg összesen a 100-at. Ezen szám ellenőrzését illetően a kerületi főnök urak egymással állandó érintkezést tartsanak fenn."

275 A vállalat tehát tevékenyen közreműködött a korábban elbocsátottaknak külföldre „segítésében", s azonnal élt a lehetőséggel, hogy a júniusra tervezett elbocsátásokban érintettektől is megszabaduljon. A jelentkező munkásokat gondos orvosi vizsgálatnak vetették alá, s így csak az egészségileg alkalmasak kivitelére került sor. Június 19-én 143 pécsi bányamunkás indult Belgiumba. A Bányász című lap írja az elindulásról „...Szerencse fel! bányászköszöntéssel búcsúztak hozzátartozóiktól, s ettől az édes hazától, mely eddig nekik kenyeret adott. A kivándorlók nem mindenike volt munkanélküli." Úgy érezzük, ezek a mondatok is jól érzékeltetik, hová jutott a közvélemény informálása a pécsi bányászok hősies küzdelmétől néhány hónapnyira.

270 1937 márciusának végén sor került a februári éhségsztrájk .résztvevőinek bíróság útján történő felelősségre vonására. A vádirat az eseményekre vonatkozóan a következőket emelte ki: „ . . . Vádolom, mert Vasas községben 1937. évi február hó 23-án a munkabér felemelése végett munkaadójuk, a DGT igazgatósága ellen erőszakot követtek el azáltal, hogy közös és egységes akaratelhatározásuk folytán a vasasi Thomcn-aknát, hová munkájuk végzése céljából leszállottak, eltorlaszolták. Az akna kijáróihoz őrséget állítottak, mely őrségek baltával felfegyverkezve fenyegetésekkel és egyéb tettleges erőszak alkalmazásával a bányából a felszínre jönni akaró társaikat, valamint a bányatulajdonos DGT megbízottjait megakadályozták abban, hogy a bányából kijöjjenek . .. stb.". „ . . .A terheltek közül az 1-7. megnevezettek elismerték, hogy a sztrájkolok bizalmából és ezek választása folytán tagjai voltak a sztrájkbizottságnak, hogy a sztrájkolok határozatának végrehajtásában tevékenyen részt vettek és a sztrájkőröknek megfelelő utasításokat adtak. Védelmükre azt adták elő, hogy a többség akaratának és elhatározásának engedelmeskedniök kellett és így amit tettek, a többség akaratából tették . . ."

277 A törvényszék a fenti vádak alapján a sztrájkbizottság előzetes letartóztatásban volt tagjait 3-5 hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélte, a többiek felfüggesztett büntetéseket kaptak. Az ítélet indoklásában - ugyanakkor a bányászok helyzetének reális bemutatásán keresztül a DGT-t marasztalták el : „A sztrájk okainak vizsgálatánál a királyi törvényszék úgy találta, hogy azt nem a memorandumban említett. . . durva bánásmód, és igazságtalan büntetések okozták. . ., hanem az üzemvezető felügyelőnek kétségtelenül jóindulatú, de a munkásságra nézve nem szerencsés nyilatkozata... A büntetés mértékének megállapításában a kir. törvényszék igyekezett a munkásság kereseti viszonyait, családi körülményeit megállapítani és