Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
2. Amennyiben a kérést nem teljesítik, kénytelenek a bányakapitánysághoz, esetleg magasabb fórumokhoz fordulni és a szakmányrendszer átvizsgálását kérni. 3. Az élelmezési cikkek állandó drágulása miatt kérik, hogy a téli vásárlásokra hosszú - 4-6 hónapos - hitelt engedélyezzenek. 4. Kérik, hogy a többi kerületekkel megegyező famennyiséget utalják ki részükre is. Ozanich Gyula központi felügyelő, aki a bányatársaságot képviselte, a vállalat súlyos helyzetét, a széneladási nehézségeket ecsetelte, s a vezérigazgatóra hivatkozva kérte, hogy legyenek még néhány hónapi türelemmel. Azt is közölte, hogy kérelmüket természetesen a bányaigazgatóság elé fogja terjeszteni, s azokra a választ előreláthatólag a következő héten fogják megkapni. 230 Augusztus 13-án a Thomen-aknánál a reggeli leszállásnál ismét 5 perces figyelmeztető sztrájkot tartottak a munkások. Keszler István, a rendőrség tudomása szerint, betegszabadságot vett ki, hogy a sztrájkra jobban fel tudja készíteni a munkásokat. Pécsbányateíepről és Mecsekszabolcsról is átjöttek hozzá munkások, akikkel a temetőben szokott találkozni. Amennyiben a vállalat agusztus 20-ig követeléseiknek nem ad helyt, sztrájkba lépnek. Keszler tevékenységét rendkívül rossz szemmel nézte Tolnai József, aki azt üzente a bányászoknak, hogy addig ki sem megy közéjük, amíg ez a zűrzavar tart. 231 Augusztus 19-én a helyi csoport összejövetelt tartott, s ezen arról határoztak, hogy 21-én föld alatti sztrájkot kezdenek. Erre azonban nem került sor. A bányavállalat lényegében valamennyi kérést elutasította. A munkásság érdekében közbejáró hatóságokkal pedig közölték, hogy bármilyen jelentősebb változást a munkavállalók helyzetében csak úgy tud eszközölni, ha nagyobb számú munkást elbocsát. - Felvetették, hogy elsősorban a jobb anyagi helyzetben lévőket (kisgazdákat) fogják elbocsátani. Mivel azonban ezeknek a száma nem jelentős, elbocsátják a fegyelmezetleneket, a rosszabb munkaerőket, s azokat, akik a munkásság sorában állandó elégedetlenséget szítanak. 232 A kemény hang mellett az igazgatóság tett néhány, a hangulatot javító intézkedést is, pl. leszállították a munkásság részére beszerzett áruk árát. Természetesen az alapkérdésekben a helyzet változatlansága állandóan felszínen tartotta az elégedetlenséget, de ez a hangulat messze elmaradt az 1934 kora őszi nagy fellendülést megelőzőtől. Jelentősen visszaesett a szociáldemokrata agitáció, Tolnai párttitkár csak nagyon ritkán fordult meg a bányatelepeken. Némi fellendülést jelentett az őszi segély ügyében elindított agitáció. Ennek azonban a vállalat úgy ment elébe, hogy a segélyt októberben kiosztotta. December elején azonban a nyomozószervek ismét sztrájk előkészületekről jelentettek. A mozgalom elindítói a pécsbányatelepiek, akik december 20-án kiosztásra kerülő karácsonyi segélyt várták, hogy azután jelentős béremelési kérelmet terjesszenek be. Eszerint 5,50 pengős alapbért követelnek, s elutasítása esetén, legkésőbb január i-én sztrájkba lépnek. Az eredményt azon az alapon remélték, hogy tudomásuk szerint a pécsi szénmedencéből a hadviselő Olaszországba nagyobb mennyiségű szenet szállítanak, s ezek teljesítéséért a kormány is felelősséget vállalt. Ha tehát beszüntetik a munkát, a kormány is kénytelen lesz a vállalatot magasabb bérek elfogadására késztetni, hogy vállalt kötelezettségének eleget tudjon tenni. 233 A mozgalom a rendőrség tudomása szerint már Vasasra is átterjedt. Arról is tudomásuk van „bizalmas és ellenőrzött forrásból", hogy az üggyel a KMP is foglalkozott, s a Komintern-től olyan utasítást kapott, hogy minden erővel akadályozza
