Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
November 6-án Pécsbányatelcpen a munkások egy része megakadályozta, hogy a szanált napra behívottak munkába menjenek. Tettlegességre is sor került, a keresztényszocialista szakszervezet megbízottját három ismeretlen egyén megverte, egy másik keresztényszocialista munkást pedig kővel megdobáltak. Mindkét eset Cassián-telep közelében volt. A közbiztonsági helyzet általános romlására hivatkozva a pécsbányatelepi rendőrkirendeltség vezetője „a bányamunkásmozgalom tartamára - ami esetleg egy-két hónapot is jelenthet - ... 14 főnyi őrszemélyzet kiegészítéséül 16 főnyi őrszemélyzet..." ki vezénylését kérte. További indoklásában arról szólt, hogy évtizedes nyugalom után ismét élénkebb tempóban indult meg a munkásmozgalom s ez erélyesebb intézkedéseket is kívánhat (letartóztatás, toloncolás), ami csak kellő számú karhatalom fedezete mellett lehetséges. 1934. nov. 8-án délután 2 órakor a mecsekszabolcsi Szt. István-aknánál munkabeszüntetésre került sor, mert a szakmányok bérjárandóságát alacsonyabban állapították meg, mint ahogyan azt a bányászok kívánták. Másnap a részleges sztrájk folytatódott és más aknákra is kiterjedt. Mecsekszabolcson két aknánál 118-an, Pécsbányatelepen szintén két aknánál 362-en tagadták meg a munkát. Heim József Mecsekszabolcson a munkásokat azzal akarta megnyerni a munka felvételére, hogy erejüket ne fecséreljék el, gyűjtsék a következő nagy éhségsztrájkra, Tolnai József a vasasi bizalmi férfiakkal Pécsbányára ment s a rendőri jelentés szerint nagyon megkorholta az ottani munkásokat „folytonos rendzavarásaik és kilengéseik miatt", kivette ígéretüket, hogy délután valamennyien felveszik a munkát. Délután két órakor valamennyi aknába leszálltak a munkások. A hangulatot jól tükrözi, hogy a rendőrségi jelentés az asszonyok rendkívüli aktivitásáról beszél. Pécsbányatelepen arra a hírre, hogy a rendőrkirendeltségen letartóztatott bányászok vannak, 40-50 asszony kiszabadításukra sietett s csak akkor oszlottak szét, amikor kiderült, hogy a hír nem felelt meg az igazságnak. November 3-án szanált nap volt a Szt. István aknán. 480 kijelölt munkást azonban az üzemvezetőség foglalkoztatni akart. A munkásság azonban nem nyugodott meg a kijelölésbe és követelte, hogy vagy midenki leszáll dolgozni, vagy senki. így azután a bánya teljes szanált napot tartott. 190 A vasasi bányászok ismételten követelték Rosner Ede eltávolítását a Thomenaknától, ezért az igazgatóság Pécsbányatelepre helyezte át. Október 31-én Tolnai József Mecsekszabolcsról küldöttséget vezetett az alispánhoz. A küldöttség tagjai Heim József, Szabó József, Pernecker István, Varadi István, Kovács András és Hegyi Lipót bányászok voltak. Az alispántól anyagi követeléseik jóindulatú támogatását és egy nyilvános nagygyűlés engedélyezését kérték, ahol sérelmeiket megvitathatják. Az alispánnál tett látogatás után a pécsi szakszervezet helyiségében megbeszélték az elkövetkező idő tennivalóit, s ezen belül azt, hogy a bányaigazgatóságtól 6 pengős minimális bért fognak követelni, hogy a tárgyalások során legalább az 5 pengőt megkapják. Tolnai ezen kívül bizalmas megbeszélést folytatott a hosszúhetényi, vasasi és somogyi bizalmiakkal, arról, hogy a szociáldemokrata párt pécsi vezetősége írásbeli kérelemmel fordult a miniszterelnökhöz a pécsi bányamunkásság támogatásáért, lépjen érintkezésbe a DGT-vel, hogy szüntesse meg a 8%-os bérlevonást. A rendőri jelentés szerint az elkövetkező választásokon a kormánypárt támogatását ígérik, amennyiben kérésüket támogatja a miniszterelnök. A hír nagyon valószerűtlennek
