Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

tömeg indult Pécsre, hogy ott tüntetést szervezzen, mozgósították a rendőrkapitányságon várakozó 20 főnyi különítményt is. A DGT kérésére a pécsújhegyi villamostelep megvédésére tíz főnyi rendőrkülönítményt vezényeltek. Ez a karhatalmi megerősítés azután megmaradt a sztrájk egész tartama alatt Pécsbányatelepen is.

183 Kétségtelen, hogy a hangulat egyre romlott, mert nem sok kilátás volt arra, hogy a sztrájk rövid időn belül bármilyen eredményre vezessen. A sztrájk, ami induláskor egyértelműen éhségsztrájk jelleggel bírt, fokozatosan átalakult föld alatti munkabeszüntetéssé. A helyi csoportok vezetői megszervezték az élelmiszerrel való ellátást a bánya mélyén sztrájkolok számára. Ez azonban nehézségbe ütközött, mert a bányavállalat vezetői mindent elkövettek ennek megakadályozására. A kivezényelt nagyszámú karhatalom sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy az élelmiszer-leszállítás valamennyi lehetséges útját elzárja. De feltételezhetően a csendőrség parancsnoka, Egry százados sem tett meg mindent ennek érdekében, különösen amikor Szapáry főispán azon a véleményen volt, hogy az amúgyis igen rossz közhangulatot és ennek kormányellenes tartalmát ez csak fokozná. A bizalmiak az élelmiszer nagy részét gyűjtés útján szerezték be. Az események figyelésével párhuzamosan megfogalmazott írásában a már többször hivatkozott pécsbányatelepi rendőrfőtanácsos úgy vélekedett, hogy az „éhségsztrájknak nem annyira az volt a rendeltetése, hogy azt. . . tényleg éhezve is folytassák le, hanem az, hogy ezzel a kormánytényezők és általában a világ figyelmét magukra hívják, ezzel az ügyük sikeres folytatásához o'kvetlenül szükséges szimpátiát megszerezzék s ezzel törekvéseiknek győzelmet biztosítsanak, amit az 50-60 pengős átlagkeresetek indokolttá is tettek".

184 Bizonyos, hogy ebben a megállapításban sok valóságos elem van. A sztrájk azonban menetközben vesztette el éhségsztrájk jellegét. A DGT vezetői még az ilyen óriási erkölcsi erőt kifejező ellenállás hatására sem módosítottak merev alapállásukon. Nyilvánvaló azon felismerés, hogy eredmény csak a hosszabb ideig tartó sztrájktól remélhető, - s ez kényszerítően maga után vonta az önkéntes éhezés megszüntetését. Sok száz ember együttes fellépéséről volt szó s a sztrájkban közvetlenül részt vett embereknek önmaguk és családjuk iránt érzett felelősségéről. Az is bizonyos, hogy ebbe az irányba hatottak a megegyezés érdekében tevékenykedő vezetők is. A sztrájk elhúzódása azonban azt is mutatta, hogy a vezetés, az események irányítása, mindinkább kicsúszik a szociáldemokraták kezéből s a baloldali erők egyre jelentősebb befolyásra tesznek szert. Ez a tény növelte a szociáldemokrata vezetők megegyezési készségét, de a kormányköröket is arra késztette, hogy mielőbb véget vessenek a sztrájknak s olyan eszközökkel, melyek nem segítik elő a kormány szociális demagógiájának további hitelvesztését. Október 15-én Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter gr. Szapáry Lajos főispán részére küldött távirata döntő lökést adott az eddig reménytelenül meddő, eredménytelen tárgyalások megegyezéssel történő lezárásához.

185 A DGT vezetői tudomást szerezve a miniszter táviratáról, azonnal felhagytak korábbi teljesen merev alapállásukkal s közölték a szociáldemokrata vezetőkkel, hogy 114 000 pengőt őszi és téli segélyként október és december hónap folyamán két részletben kifizetnek a munkásoknak, ha azok azonnal felveszik a munkát.