Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

arról számol be, hogy „Élelemnek a bányába való leszállítását a sztrájkolok maguk sem akarják, de a csendőrség sem engedi, hogy a hozzátartozóik élelmiszereket vigyenek nekik". A jelentés ugyanakkor azt is 'közli, „Ügy a bányavállalat, mint a munkások minden engedménytől mereven elzárkóznak". 1934. okt. 13-án Pécsre érkezett Esztergályos János országgyűlési képviselő, a Népszava szerkesztője, Gál Benő, a szociáldemokrata bányász szakszervezet központi titkára és Bertrandt Antal. Még délután érintkezésbe léptek a mecsekszabolcsi Szt. István aknán és a vasasi Thomen-aknán lévő sztrájkolókkal, akik nekik is kijelentették, hogy követeléseik mellett a végsőkig kitartanak. Esztergályos állítólag egy a bányából kiszálló csillés vallomása szerint a Szt. István akna sztrájkoló munkásait kitartásra buzdította. Ugyanakkor az igazgatósági jelentés arról számol be, hogy a szociáldemokrata vezetők azzal a szándékkal szálltak le, hogy a sztrájkot, mint ami nem vezethet eredményre, a bányászok fejezzék be. A pécsi bányakapitányság részéről Kerényi István bányahatósági tanácsos is megkísérelte,, hogy békéltető tárgyalást kezdeményezzen, a bányaigazgatóság azonban ez elől elzárkózott azzal az indokkal, hogy sztrájkoló munkásokkal nem hajlandó tárgyalni. Érdemes itt a jelentést adó rendőrfőtanácsos véleményét idézni: „Kétségtelen tehát, hogy a bányamunkásság jelen mozgalmát a bányaigazgatóságnak ez a túlzottan rideg, haszonleső eljárása okozta, csak az a kár, hogy amikor ebből á helyzetből a szociáldemokrata vezetők fogják a 'kivezető utat megtalálni, s ezzel egyben a munkásokat ismét visszaterelik a szélsőséges politikai alakulatihoz".

182 Az utóbbi megállapítás mögött az a tény húzódott, hogy Esztergályos Vasasról visszatérve a Mecsekszabolcson rá várakozó, főleg asszonyokból álló 4-500 főnyi tömeggel közölte, hogy meglátogatta a sztrájkolókat és bár azok már szédelegnek a kimerültségtől és az éhségtől, nem kell kétségbeesni, mert ő máris kieszközölte, hogy tíz zsák élelmiszert leszállíthatnak nekik (nem felelt meg a valóságnak - Sz. E.) és biztosra veszi, hogy vasárnap délelőttre, legkésőbb délutánra megcsinálja a megegyezést. Most pedig Pécsre menve azonnal felhívja Gömbös miniszterelnököt s a kereskedelmi minisztert - amit az asszonyok sírva és hálálkodva hallgattak végig. Közben elterjedt az a hír, hogy a pécsbányatelepi keresztényszocialista bányamunkások vasárnapra tervezett gyűlésükön szintén a sztrájk mellett fognak dönteni. A vezetőket magához rendelte a rendőség helyi vezetője, hogy a sztrájkhoz való csatlakozásuk okáról tájékozódjon. A keresztényszocialista helyi csoport vezetői elmondták, hogy még márciusban a Kereskedelemügyi Minisztériumba memorandumot terjesztettek fel. Kérték a külföldi szén behozatalának megszüntetését, s ezzel egyidejűleg a DGT szenének igénybevételével segíts'ék elő, hogy heti öt műszakot dolgozhassanak. A minisztérium nem intézte el érdemben kérésüket, ezért csatlakoznak a sztrájkhoz. A keresztényszocialista munkások kisebb-nagyobb csoportokban Pécsre mentek és ott a párt helyiségében mintegy 400-an értekezletet tartottak. Ezen Rohály János központi szakszervezeti titkár közölte, hogy a Kereskedelmi Minisztériummal október 10-én folytatott megbeszélés során semmiféle eredményt nem tudtak elérni, ezért, ha hétfőn reggelig az éhségsztrájk még tart, ők is csatlakozzanak ahhoz. A bányavállalat értesülve a határozatról, hétfőre teljes üzemszünetet rendelt el, nehogy a bányába leszálló munkások a sztrájkolókhoz csatlakozhassanak. Egyidejűleg közölték, hogy önként jelentkezőkből a fenntartási munkákhoz szükséges legénységet foglalkoztatni kívánják. Közben jelentősen növelték a bányaterületen tartózkodó karhatalmi alakulatok létszámát. Két század katona és mintegy 70 főnyi csendőr tartózkodott a területen és állandóan jelen volt a pécsi főszolgabíró is. Arra a hírre, hogy több száz főnyi, férfiakból, asszonyokból és gyermekekből álló