Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
A keresetkiesés elsősorban a szanált napok számának volt a következménye, de 1939 júniusában a fixfizctéícs munkások bérét is 6%-kal, a teljesítménybérben dolgozókét 8%-kal csökkentették. De még ezt a bért sem kapták meg teljes egészében a bányászok, mert rendkívül sokféle levonással csökkentették. A bányászok véleménye szerint a legnagyobb sérelem a szakmány bérek megállapításánál érte őket. Ennek lényege, hogy ha a hónap elején történő szakmány-előirányzáskor beírt bérösszeget nem tartják be, a hónap végén más bérösszeggel zárnak. Pl. az előirányzáskor előírták, hogy ebben a rétegben 16 pengőt kap az elővájásért méterenként. A hó végi záráskor viszont csak 14 pengőt fizetnek, mert azt állapítja meg a bánya, hogy a réteg keménységi foka változott és így könnyebben tudott a bányász ennyi folyómétert elérni. Mindez összefüggött azzal, hogy az igazgatóság utasításba adta a legnagyobb takarékosságot s ezt az üzemvezetőségek úgy valósították meg, hogy saját belátásuk szerint értelmezték a feladatot. A bányászok számára rendkívül nagy sérelmet jelentett az előléptetések teljes hiánya. 5-6 év alatt nem neveztek ki segédvájárt vájárrá, és csillést segédvájárrá. A probléma gyökere abban van, hogy bérezésük egymáshoz viszonyult. A vájár fizetését vették 100%-nak, ehhez viszonyítva a segédvájár keresete csak 80-90%-os, a csillésé pedig 60-80%-os. Az élelmitárak működése is sokszor váltott ki elégedetlenséget. Az élelmiszercikkeket nem adták olcsóbban, mint a kiskereskedők, annak ellenére, hogy a vállalat nagyban vette, s nyilván jutányos áron. A munkásság jelentős része eladósodott ezekben az üzletekben s így fizetésnapokon a szűkös kereset nagy részét a tartozások emésztették fel. Mindezekhez járult, hogy a vállalat a szokásos őszi, ún. beszerzési segélyeket a korábbi 25%-ról a szeptemberi fizetés 20%-ára csökkentette. 1934-ben pedig már csak a szeptemberi fizetés 16 ü /o-át tette ki. Egy 1934 októberi csendőrségi jelentés állapítja meg, hogy a bányamunkások ,, . . . 95%-a mind Mecsdkszabolcson, mind Pécsbányatelepen el van adósodva. Családos munkások e miatt sok nélkülözésnek vannak kitéve, mert kevés keresetükből nem tudnak megélni és ruházkodni". 1933 szeptemberében a mecsekszabolcsi, somogyi és vasasi bányamunkások kérelmet nyújtottak be az igazgatósághoz a 8%-os bércsökkentés megszüntetésére és a szokásos decemberi ruhapénz kifizetésére. A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Gazdasági Szövetsége is kérelmet nyújtott be, de ők csak a téli segélyt kérték. Amennyiben kérésük nem teljesülne a szénidény kezdetén munkabeszüntetéssel kívánnak tiltakozni. 17- A vállalat a segélyeket kifizette, de a gazdasági nehézségekre való hivatkozással elutasította a bércsökkentés felszámolását. 2. Az 1934' évi éhségsztrájk 1934 nyarán a bányamunkásság panasszal fordult a bányafelügyelőséghez, hogy az utóbbi időben bevezetett heti 2-3 napos foglalkoztatás alatt kb. ugyanannyi szenet kell termelniük, mint korábban a 6 napos munkaidő alatt. A termelési rendnek ilyen beosztása a munkások munkaerejének kiuzsorázásával jár s ezért kérik, hogy a vállalat a heti 5 napon át foglalkoztassa őket. A bányafelügyelőség a vállalat vizsgálatakor kijelentette, hogy a munkaszüneti napok bevezetését a szén eladási lehetőségének állandó rosszabbodása tette szükségessé. A vállalat még az így termelt szenet sem tudta teljes egészében értékesíteni s ezért annak jelentős részét Mohácsra kellett szállítani, ahol az addig is ott tárolt készletet növelte. Az üzem a széntermelés csökkentését nagy számú munkás elbocsátásával is elérhette volna. Szociális szempontból azonban a vállalatra nézve sokkal kedvezőtlenebb megoldást választották. A bánya versenyképességének fenntartása céljából a termelést úgy szervezték, hogy a szállítási szerkezetet lehetőleg teljes mértékben kihasználják. Ezek, ugyanis a háború előtti szénelhelyezési kilátások alapján mintegy kétszer akkora termelési mennyiségre készültek, mint amire a csökkent termelési időszakban felhasználták. A szállítási szerkezet gazdaságosabb kihasználása céljából tehát, a munkaszüneti napokon a fejtésekből kikerülő szenet a bányában csillékben tárolták, majd a rákövetkező rendes munkanapon kiszállították. Ennek a rendszernek bevezetése a munkásokra nézve kedvező volt, mert így a munkaszüneti napokon is dolgozhattak a földalatti munkások. Több műszakot teljesíthettek s ezzel növekedett a keresetük. 173 Az ügyet 2 3 5
