Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

volt, ami a Bányamunkás Szövetséget is arra kényszerítette, hogy tegyen valamit. Augusztus közepén levélben közölték valamennyi helyi csoporttal, hogy a bányamunkásság nevében illetékes helyhez „bérkérvénnyel" fordultak. Ha ez a kérvény ismét elutasításra talál, ,, . . . úgy a törvény keretein belül, ha kell országos munkaszünettel fogunk válaszolni és nem fogunk gyáván elpusztulni . . ."

i58 A határozott hangvételt azonban nem követte ennek megfelelő cselekedet. Októberben a szövetség országos értekezletet hívott össze, ahol a küldöttek egybehangzóan bizonyították a bányászok tragikusan súlyos helyzetét. Ennek ellenére az országos sztrájk megszervezésének szükségességéről nem esett szó. Mindössze egy memorandumnak a bányavállalatokhoz való elküldésében egyeztek meg. Ennek alázatos hangvétele alkalmatlan volt arra, hogy a vállalatokat annak megvalósítására késztesse. Október 28-án a jelentősebb bányák vezetői a MÁK-nál értekezletet tartottak. Ezen a DGT képviseletében Bálványi Endre vett részt. Rövid írásos jelentése kitűnően bemutatta az értekezlet alapállását.

159 A MÁK vezérigazgatója a Bányamunkás Szövetség memorandumát azzal minősítette, hogy komolytalan béremelési kérvény, amit szociáldemokrata töredék adott be. Véleménye szerint a bérek kisebb mértékben csökkentek, mint a szénárak. Ha adnának valamit, nem lehet később visszafejleszteni. A helyzetet nyugodtnak értékeli, nem tart semmitől. Chorin Ferenc komolyabbnak látta a helyzetet. A vita során kiderült, hogy Salgótarjánban 15%-os csökkentést hajtottak végre, ebből 13%-ot nyíltan, 5%-ot pedig úgy, mint Pécsett. A MÁK is bevallotta, hogy ők is 15%-os csendes csökkentést hajtottak végre, kolóniafenntartási díj emeléssel. Chorin Ferenc ezek után úgy vélekedett, hogy belátja „nem aktuális a béremelés, amikor mindenütt csökkentik a fizetéseket, de tart attól, hogyha sztrájk törne ki nála . . . akkor beengedik a külföldi szenet, s a sztrájk maga a mai viszonyok között botrány volna". Megkérdezte, hogy hajlandók-e a bányák kijelenteni, hogy kizárják munkásaikat, ha Salgótarjánban sztrájk törne ki. A nemleges válaszra úgy reagált, hogy ő hajlandó 5%-os, feltételekhez kötött emelést megadni. Ez ellen az összes vállalat tiltakozott, mert „ha a Salgó a lavinát megindítja, akkor az a többi bányánál sem fog megállhatni." Véleményük az, hogyha mégis elkerülhetetlen az emelés, azt ne %-os formában csinálják „hanem darabos termelési prémium, vagy karácsonyi segély megduplázása formájában". Bálványi Endre az értekezleten ismertette a Pécsett beadott kérvényeket azzal, hogy nem adunk". Nyilván arra a beadványra utalt, amit még szeptemberben a bányamunkások gazdasági csoportja, majd a keresztényszocialisták adtak be az őszi segély tárgyában. A szociáldemokrata bizalmiak október 20-án tiltakoztak a keresetcsökkenés ellen és felülvizsgálatot követeltek.

160 A bányaigazgatóság október 27-én adta meg a választ mindhárom kérvényre. Ennek kézhezvétele után október 28-án a szociáldemokrata csoport Somogyon összbizalmi gyűlést tartott, és a sztrájk mellett döntött. Tehát ugyanazon a napon, amikor a bányatulajdonosok úgy határoztak, nem döntenek a bérek javításának kérdésében, a pécsi bányászok egy csoportja a harc mellett foglalt állást. A sztrájkot nem a néhány héttel korábban országos munkaszünettel fenyegetőző bányamunkás szövetség, hanem az elkeseredett bányászok hatására a helyi vezetőség indította el. Memorandumaikban korábban a munkások azt kérték, hogy a vállalat a lakfenntartási illetéket, a szénjárandóságot a bányászok kérésének megfelelően, természetben vagy pénzben juttassa. Ezen túlmenően őszi segély kifizetését kérték. A vállalat valamennyi követelést visszautasítva szociális érdemeire hivatkozott. Arra, hogy a többi bányától eltérően a legnehezebb időben sem bocsátott el munkásokat,