Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

A MECSEK VIDÉKI BÁNYÁSZSÁG HELYZETE ÉS KÜZDELME AZ 1930-AS ÉVEKBEN i. Életkörülmények és sztrájkmozgalmak IÇ2Q-IÇ2$ Az 1929 őszén kirobbant gazdasági válság a szénbányászat helyzetét is súlyosbította. Az ipari termelés, s ezzel egyidejűleg az áruforgalom mérséklődése következtében már a válság első évében a szénfogyasztás jelentős csökkenése mutatkozott. A termelés visszaesése azonban közel sem volt olyan nagyméretű, s a szénbányászat azon kevés iparág közé tartozott, amelyet a válság aránylag kevésbé érintett. Az ipari termelés egészének kb. 24%-os csökkenésével szemben a széntermelés országosan átlag 15%-kal esett vissza. Ennek alapvető oka azokban a kormányrendeletekben van, amelyeket már 1930-tól kezdve hoztak a hazai szénfogyasztás növelése érdekében. Az intézkedések mögött az ország súlyos devizahiánya húzódott meg. 1931-től kezdve, különböző korlátozó intézkedésekkel a szénbehozatal radikális csökkentésére került sor. Ez lehetővé tette a belföldi piacok elfoglalását a hazai szénbányavállalatok számára. Rendelkezett az állam arról is, hogy ahol a berendezések nem alkalmasak hazai szén felhasználására, ki kell cserélni őket. Kötelezték az állami intézményeket, önkormányzati testületeket, hogy csak hazai szenet használhatnak fel fűtés és egyéb melegtermelés céljára. A külföldi szén pótlására a magasabb kalóriaértékű fekete szén volt a legalkalmasabb, s ez a termelés alakulásában is megmutatkozott. Némi visszaesés után 1932ben jelentősen meghaladta az 1929-es szintet, a következő esztendőben azonban ismét visszaesett az 1929-es szint alá. Ez összefüggött azzal, hogy nagymértékben emelkedett az eladatlan, raktáron lévő szénkészlet, ami nem került a termelési évben felhasználásra, s így a következő évi termelés alakulását terhelte. A szénpiac helyzete természetesen kihatással volt a bányamunkások létszámának alakulására. A gazdasági válság évei alatt a DGT volt az ország egyetlen olyan szénbányavállalata, ahol a munkások létszáma nem csökkent, sőt évről évre emelkedett. Az állami tulajdonban lévő ugyancsak fekete szenet termelő komlói bányánál ugyanakkor lényegesen csökkent a munkáslétszám a válság alatt. A munkaidő kérdésében lényeges változás nem történt, továbbra is a 8 órás műszak maradt érvényben, ami azonban a valóságban 8 és fél—9 óra volt. 1930 februárjában a Magyar Munkaadók Központja vitáján, ahol a 8 órai munkaidő kötelező betartásáról szóló törvény tervezetéről is szó volt - a DGT ott megjelent megbízottja szerint - az összes szakma képviselője elutasítóan nyilatkozott to-