Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
lősségre 1931. február 6-án, zárt tárgyaláson. Amikor a hallgatóságot felszólították, hogy hagyják el a termet, több fiatal munkás tüntetni kezdett, aminek a rendőrségi beavatkozás vetett véget. A fiatalokkal szemben bűnvádi eljárást kezdeményeztek. A törvényszék bűnösnek mondta ki Vass Jánost és háromévi fegyházra ítélte. Büntetését a szegedi Csillag börtönben le is töltötte. 123 Börtönbüntetése letöltése után újból kapcsolatba került a mozgalommal. 1934-ben ismét elítélték röpiratterjesztésért, majd 1937-ben illegális szervezkedésben való részvételért ítélték fogházbüntetésre. 12 '' 1 Az 1933-ban lefolytatott Haraszti-per során többen vallottak úgy, hogy a kommunista mozgalomhoz való kapcsolódásuk Vass Jánoson keresztül történt. „Bolseviki propaganda Mohácson" címmel a Dunántúl 1932 januárjában arról adott hírt, hogy ismeretlen tettesek röplapok ezreivel árasztották el a város utcáit, összes tereit, ügyelve arra, hogy az izgató tartalmú nyomtatványokból mennél több kerüljön a középületek elé. A nyomozás során több gyanúsítottat kihallgattak, de azok tagadták, hogy bármi közük lett volna a kommunista röplapokhoz. A beremendi csendőrőrs letartóztatást is eszközölt, mert egy napszámosnál nagyobb mennyiségű röpcédulát talált. 125 A nagy erővel megindított nyomozás csak 1932 szeptemberére vezetett eredményre. Letartóztatták Leiszter Bálint 21 éves szabósegéd és napszámos foglalkozású fiatalembert, akit a pécsi kir. törvényszék az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló bűntett miatt 2 évi fegyházra mint főbüntetésre, ezenfelül 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartalmú felfüggesztésre mint mellékbüntetésre ítélt. Az indoklás szerint Leiszter Bálint 1929 májusától Budapesten kőművesek mellett, majd a Brasch-féle téglagyárban dolgozott, mert mint szabólegény nem tudott elhelyezkedni. Tagja lett a szociáldemokrata pártnak, rriajd a KIMSZ-nek. 1931 decemberében megismerkedett egy Szigeti nevű budapesti kommunistával, aki röplapterjesztésre nyerte meg. Amikor karácsonyra hazament Mohácsra, magával vitt mintegy 400 db röpiratot, és azokat december 26-án hajnalban a Mátyás és Kölcsey utcákban és a Szepesy-parkban szétszórta, illetve a Mohács-Budapest országút melletti villanyoszlopokra felragasztotta. A röplapokon aláírókként ,,A budapesti proletár védőbizottság a statáriális vádlottak megmentéséért", a „Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége", a „Kommunisták Magyarországi Pártja", a „Kommunista Internacionálé Szekciója", és a „Magyarországi Vörös Segély" volt feltüntetve. Leiszter a főtárgyaláson visszavonta a nyomozás során tett beismerését, hogy tagja a KIMSZ-nek, és hogy ismerte az általa terjesztett röpiratok szövegét, s azzal védekezett, hogy azok terjesztését azért vállalta el, mert nem volt pénze útiköltségre. Kapcsolatát a KMP-vel véletlenszerűnek igyekezett feltüntetni. Védekezését a bíróság nem fogadta el, mert lefoglalt levelezéséből kitűnt, hogy kapcsolatban állt olyanokkal, akik arról tájékoztatták, hogy ki bukott le, mennyi büntetést kaptak, hogyan bántalmazták őket a nyomozó közegek. De különösen ellene szólt, hogy közelébe férkőzött a nyomozás során a csen<Iőrség „bizalmi egyéne", aki ígéretet tett, hogy összehozza őt pécsi kommunista vezetőkkel. Ezért Leiszter Pécsre utazott, és elment a titkos találkahelynek kijelölt mecsekszabolcsi erdőbe, s ott elbeszélte korábbi tevékenységét. A mohácsi röplapszóráson túl azt is, hogy februárban részt vett a bolgár követség előtt szervezett tüntetésen, és hogy Budapestről kommunista magatartása miatt a hatóság kitiltotta.
