Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
került sor Tolnai József beszédére, amellyel elbúcsúzott a pécsi szociáldemokraták nevében a dalosverseny résztvevőitől. A dalosverseny idején Pécs teljesen kizökken megszokott életéből. A városban mindenütt látni lehetett a vörös nyakkendőt, vagy piros virágot viselő kórustagokat, akik hangos „Barátság" köszöntéssel üdvözölték egymást, s akiknek testületi zászlói és táblái vörös színűek voltak. A színházban előadott pantomimek a „hang- és mozgáshatásokkal scenírozott dalok és szavalókórusok egy része a munkások sanyarú helyzetét igyekezett kihangsúlyozni. Ezek az előadásrészletek alkalmasnak látszottak arra, hogy a munkások elkeseredését és vele kapcsolatban az elszántságot fokozzák a polgári rend ellen." Pajor Rudolf és Esztergályos János elmondott beszédeinek politikai tartalma is volt, pl. „ne higgyék az ellenségeink, hogy minket el lehet némítani". Az események fő menete mellett a rendőrségnek munkát, adott az is, hogy egyes dalosok a késő esti vagy éjszakai órában az Internacionálét énekelve mentek az utcán. De sor került röplapok szórására is „A Magyarországi Vörös Segély minden aktív és pártoló tagjához!" bevezetésű és „Osztályharcos üdvözlettel" befejeződő röplapokat talált a rendőrség. Ennek terjesztőit természetesen nem sikerült kinyomozni. Ez utóbbi ugyanakkor elegendő alapot adott arra, hogy a szálláshelyeken szigorú nyomozást rendeljenek el, illetve, hogy a röplapszórásról értesülő Kéthly Anna és Mónus Illés azonnal felhívja a dalosverseny vezetőinek figyelmét arra, hogy hasonló eset ismétlődése a dalosverseny betiltását vonhatja maga után. Nagyon jól mutatja a kialakult helyzetet a városi rendőrkapitánynak az országos vidéki főkapitányhoz küldött jelentése: „Ezekkel a jelenségekkel szemben, az előzetes figyelmeztetésen kívül mást tenni nem lehetett, mert bármely személynél vagy csoportnál alkalmazott rendőr közbelépés - figyelemmel az ezrekre menő vidéki és helyi munkástömegre - beláthatatlan következményű összeütközést eredményezett volna." Mindennek megfogalmazására azután került sor, hogy előzetesen arról ír: „Mindegyiken különös önérzetes büszkeség, öröm és lelkes hangulat uralkodott, annyira, hogy az emberben a gyászos emlékű 1919. évi szocialista forradalom szomorú emléke idéződött fel." Mindezek után természetes, hogy azt tanácsolja felettesének, hogy a jövőben ne engedélyezzék ilyen országos jellegű ünnepélyek szervezését a Magyarországi Munkás Dalegyletek Szövetsége részére. Vagy ha erre mégis sor kerülne, kellően értékesítsék a hatóságok a Pécsett szerzett tapasztalatokat, előzetesen szerezzenek pontos információkat a bemutatott műsorról, nehogy az ismét a közönség félrevezetését és izgatását szolgálja. A rendőrkapitány szemrehányást tett Tolnainak a dalosverseny idején tapasztalt politikai tüntető magatartás miatt. Tolnai ezt nyomban továbbította a dalegyletek szövetsége vezetőjének, aki a kérdéssel kapcsolatos álláspontját levélben küldte meg Török rendőrfőtanácsosnak. 115 A levél megfogalmazója a jövő hasonló jellegű rendezvényeit féltve - bizonyosan túlmenve személyes véleményén -, olyan választ adott, ami megnyugtathatta a rendőrfőtanácsost, s egyben lehetővé tette Tolnai József számára, hogy az üggyel kapcsolatos személyes elmarasztalását visszautasíthassa. Az 1936 júniusi vitézi székkapitányi jelentés szerint a dalostalálkozó résztvevői közül többet letartóztattak „atheista-kommunista agitáció" miatt.