Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
magukat az értekezleten, csak arról volt pontos információ, hogy Lothárd, Pogány, Gyód, Szalánta és Hosszúhetény „községekből való egyének is voltak". Ugyanakkor az elhangzott előadásokról és hozzászólásokról gyorsírói feljegyzések készültek. Ebből kitűnik, hogy nem a Népszavában közzétett napirendek szerint zajlott le, mert Esztergályos, aki a politikai és gazdasági helyzetről tartott volna előadást, betegen érkezett meg Pécsre s így szereplése elmaradt. így az elsőszámú előadó Kis Jenő lett, akinek neve viszont nem szerepelt az eredeti programban. Mondanivalója elsősorban a nagy számban megjelent falusi dolgozóknak szólt. Részletesen elemezte az agrárhelyzetet a kormány általános politikájának bírálatán belül. Röviden foglalkozott a szociáldemokratáknak a valláshoz való viszonyával és a munkásosztály hazafiságának kérdésével. 96 Dick György előadásában a szervezkedés kérdésével és a sajtó jelentőségével foglalkozott. Élesen bírálta a hatóságoknak a falusi szervezkedést akadályozó tevékenységét s ennek során megfogalmazta „ . . . Avval a ténnyel azonban, hogy a szervezkedést megakadályozták, sem az állambiztonságnak, sem a közerkölcsnek szolgálatot nem tettek. Mert az elkeseredés, az a vágy, amelyet a szervezkedés ró az emberek lelkébe, nemcsak hogy megmarad, hanem elkeseredettséggé fajul. Ha egy országnak lakosai túlnyomórészt elkeseredettek, nagyon látszólagos ott a közrend és a közerkölcs is. Ami az emberek lelkében talajra talált, nem lehet rendőri vagy csendőri intézkedéssel megszüntetni. .." „Más országokban senkinek nem jutna eszébe valakinek a politikai meggyőződését üldözni, mert mindezekben a felvilágosodott országokban természetesnek tartják azt, hogy az állampolgárok túlnyomó része becsületes és jószándékú, márpedig becsületes és jószándékú ember a saját országa, a saját családja ellen nem cselekszik." ,,... mód és alkalom volt a legvészesebb időkben megállapítani, hogy a szociáldemokrata munkásság az ország javát szolgálta. Mi csak a rendszert kifogásoljuk, azt a rendszert akarjuk megváltoztatni, amely nem a széles, a nagy dolgozó néptömegek érdekeit szolgálja. Ezt a rendszert törvényes eszközzel megdönteni mindenkinek a legelemibb joga." Az elmondott beszédek jó példái voltak a rendszerrel szemben elhangzó éles bírálatoknak, ugyanakkor a változtatás kizárólagos törvényes alapon történő megfogalmazásának. A nagyon konkrét kritikai megállapításokhoz közel sem társultak hasonló konkrétsággal a tennivalók, azok megvalósításának folyamata. Valamennyi szónok megrekedt a szervezkedésben rejlő nagy erő, a sajtó fontosságának bemutatásánál s annál, hogy amit képviselnek igazságos. - Bizonyos, hogy a jelenlévőket lelkesítette az elhangzott felszólalásoknak sokszor bátor hangvétele, de az üléstermet elhagyva, a tennivalók pontos mikéntjéről nem sok maradhatott a tarsolyukban. Herr József, az ülés levezető elnöke így búcsúztatta az egybegyűlteket: „ . . . azt amit itt hallottak, ne csak magukba zárják, ihancm vigyék ki a falvakba, hintsék el ezt a magot, mentől szélesebb körben, ahol megfordulnak, mindazokban a falvakban, ahol" még a szocialista eszme nem vert gyökeret, önök vannak hivatva, mint ennek a pártnak a vezetői . .., hogy ezekben a nehéz, sorsdöntő időkben, amikor az idő is nekünk dolgozik, mindenkinek a szocialista eszme fáklyájával kell világítani és el kell menni házról házra,, minden ajtónál be kell kopogtatni és be kell világítani avval a fáklyával."
