Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

A gyűlés tulajdonképpen egy folyamatnak volt része, amely már az előző esztendőkben megindult s ami alkalmanként ilyen látványos összejövetelekben kulminált, dc semmiféle érdemi eredményhez nem vezettek, a kereskedők és iparosok helyzete tovább romlott a rendkívül alacsony forgalom és a tovább növekvő adók miatt. A harci eszközök, az üzletek, műhelyek meghatározott időben történő egységes zárva tartása, a kormány kérvényekkel, memorandumokkal történő ostromlása nem bizonyultak hatékonynak. A következmény egyre több kisember anyagi csődje és egyre nagyobb érdeklődése a szociáldemokrata mozgalom iránt. A Pécsi Keresztényszocialista Párt tagjainak számát szintén túlzással 700 főre becsülik a jelentések. A vitézi székkapitány ugyanakkor arról számolt be, 'hogy a fixjövcdelmű kisemberek, városi és állami napidíjasok, altisztek, továbbá vasuta sok, postások, néptanítók, orvosok is nagy számmal közelednek a szociáldemokratákhoz. A fixjövcdelmű kisemberek érzik legfájóbban a fizetések majdnem lineárisnak mondható csökkenését, ők saját bőrükön tapasztalják, hogy mit jelent például a családi pótlék 1070-os csökkentése, vagy a feleség fél lakbérének levonása akkor, amikor azt látják, hogy a takarékosság elvében szörnyű igazságtalanság és egyoldalúság mutatkozik."

yBizonyos, hogy a polgári rétegeknek a szociáldemokratákhoz való közeledése mindezeken túl a pécsi pártszervezet rendkívül mérsékelt irányvonalával is összefügg. A polgármesternek Dick Györgyről alkotott véleménye is egyértelműen alátámasztja ezt a megállapítást: ,,Dick György mérséklete és megfontoltsága . . . kellő biztosíték arra, hogy a helybeli szociáldemokrata szakszervezetek a kommunista propaganda szolgálatába nem állanak." A rendőrfőnök jelentése szerint a lefolytatott vizsgálat semmiféle olyan adatot nem szolgáltatott, amelyek a szakszervezeteken belül ,, . . . nemzetellenes, vagy kommunista agitáció folytatását igazolnák . . ." Ezen az alapon tiltakozik a főispánnak azzal az utasításával szemben, hogy újabb hivatalos vizsgálatra kerüljön sor, mert az semmiképpen nem szolgálná a súlyos időkben megkívánt társadalmi békét, csak nyugtalanságot keltene a munkásság körében. Ugyanakkor a fentiekből következően nem is járna pozitív eredménnyel.

í,:í Az MSZDP országos vezetősége 1932 március végén elhatározta, hogy a vidéki szervezetek ellen indított támadások miatt félórás országos tüntető sztrájkot szervez, összekapcsolva ezt a párt követeléseit tartalmazó emlékiratok átadásával A Népszava április i-i száma közölte azt a felhívást, amely április 7-én délelőtt 11 órára hirdette meg a félórás sztrájkot és a központ által küldött emlékiratok át adását a főispánnak, a polgármesternek vagy a községi jegyzőnek. Az országos vezetőség ugyanakkor a kormányhoz kívánta eljuttatni memorandumát, amely a közszabadság teljességét, a biatorbágyi merénylet ürügyén bevezetett statárium megszüntetését, a titkos választójogot, s ennek alapján új, tiszta választásokat követelt. A belügyminiszter április 5-én válaszként bizonytalan időre betiltotta a Népszavát, hogy meghátrálásra késztesse a pártvezetőséget. A belügyminiszter döntése azonban azzal a következménnyel jár, hogy a fővárosi nyomdai munkások megtagadták az összes újság szedését cs ezért április 6-án egyetlen napilap sem jelent meg a fővárosban. Másnap a tervezett időben a pártvezetőség küldöttsége elindult a Parlamentbe, hogy átadja a miniszterelnöknek a memorandumot. Útjukon többezres tömeg kísér-