Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN
A tárgyalást vezető Kozma Miklós előterjesztésére Koller József válaszolt. Az emigráció megakadályozása lehetetlen. A megszállás alatti tevékenység és munkásmozgalom elítélésére mind a sajtóban, mind más fórumon vállalkoznak. A bányatelepen a munkát nem tudja jelentékenyen befolyásolni, mert a bányászság nagymérvű menekülése várható, továbbá az erősen baloldali érzelmű bányászság nem hallgat a városi vezetőségre, azzal szemben áll. Soós Károly altábornagy angol, francia és olasz tisztek társaságában a Városháza előtt A szakszervezeti vezetőség névsorainak összeállításában a rendőri szervek bekapcsolását nem fogadták el, csak személy szerint Kozma beavatkozását. Itt Kozma engedett tervezetéből, bár ezzel a módosítással is teljesen kiszolgáltatták a hatóságoknak a munkásság belső ügyeit. A Munkásra vonatkozóan elfogadták Kozma javaslatát. Weiser Ferenc a sztrájk ügyében Kozma követelését kéri a megállapodásból törölni, mert bár elvben elfogadják intencióit, de meg nem valósíthatók. Ugyanis a munkásság anynyica sohasem átfogható, hogy bérmozgalmai és esetleges munkabeszüntetései teljesen és időben meggátolhatok volnának. Ilyen előforduló esetek azután úgy beállíthatók, mintha a vezetők szándékosan nem kívánnának a megállapodások szellemében, a békülés érdekében dolgozni .. ." Miután Kozma ragaszkodott előterjesztésének 6. pontjában foglaltakhoz, Koller a következő megjegyzés betoldását kérte: „...a szakszervezeti bizottság a vitás bérügyekben, és esetleges sztrájkokban egész erejével, agitáció jávai a békés megegyezésen munkálkodik..." Végül több jelentéktelen módosító megjegyzés után Koller, Weiser és a tárgyaláson a bányászokat képviselő Szabó II. János 26 az országos vezetőséggel történő kapcsolatfelvétel szükségességét hangsúlyozta, majd aláírta a jegyzőkönyvet.
