Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

A gyár munkásságának összetételére jellemző, hogy az 1930-as évektől egyre nagyobb a betanított és tanulatlan munkásoknak a száma. Ez részben azzal függ öszsze, hogy a válság időszakában a férfimunkaerőt az olcsóbb női munkaerővel váltották fel, részben a gyártási profil megváltoztatásával. Ez a létszámában megnövekedett réteg kereseti viszonyaiban messze elmaradt a szakmunkások mögött, akik a húszas évekig a gyári munkásmozgalom vezetőerejét képezték. A munkanélküliek számának fokozatos növekedése oda vezetett, hogy 1929 végén már 1505 a nyilvántartott kereset nélküli Pécsett. A következő években ez a szám csak növekedett. 1930 végén 1800 munkás 5400 családtaggal áll kereset nélkül, továbbá 600 önálló iparos 1800 családtaggal és 100 kereskedő 300 hozzátartozóval. Ez a létszám a város lakosságának mintegy 14-15%-a. 193

1 elején jelentősen tovább nő a munkanélküliek száma, s eléri a 3600-at, az ellátatlan családtagoké pedig megközelíti a 10 000 főt.

17 1933 végén 5341 a nyilvántartott, 1000 a nyilvántartásra nem jelentkezett dolgozó és ezeknek pontosan nem ismert számú hozzátartozója tengődött a városban.

18 A polgármester a szociáldemokraták kezdeményezésére 1929 decemberében rendelkezett a munkanélküliek összeírásáról, felszólítva őket, hogy jelentkezzenek. Az így készült kimutatás tartalmazza a munkanélküliek szakma szerinti hovatartozását, s azt is, hogy mióta él kereset nélkül, illetve azt, hogy milyen jellegű munkát kér. A polgármester intézkedése szerint a tervbe vett ínségmunkáknál elsősorban azokat veszik figyelembe, akik nem válogatnak a munkalehetőségben, több gyermekük van, és hosszabb idő óta munka nélkül vannak.

19