Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN
Horváth József cipészmunkás 1922-ben jött vissza Pécsre Bécsből Sallai Imre utasítására, aki ekkor mint az ifjúmunkásmozgalom irányítója Horváthnak is e területen adott megbízatásokat. Horváth József az első olyan sejt létrehozója, amelybe az ifjúmunkásokat szervezték be. Horváth József az SZDP pécsi ifjúsági szervezetének a létrehozásáért tevékenykedett. 1922 májusában sikerült kapcsolatot felvenni a már működő sejtek vezetőivel. Kapcsolatát Ruzsits Endre segítette tovább, aki szintén önálló sejt vezetője volt. Horváth az általa létrehozott sejtben Szegedi Józsefet, az építőmunkások mozgalmában, később vezető szerepet játszó kitűnő képességű ifjúmunkást és három társát szervezte be. 132 Ruzsits jelentékeny alakja a KMP 1922-24 közötti helyi szervezkedésének. Bécsi központban képezték ki a kommunista ifjúsági munka irányítására. 1922-ig Gerő Ernő irányításával Horváth József szervezte az ifjúsági mozgalmat Pécsett. A Port János által szervezett kommunista sejtbe kapcsolódtak, s ott az ifjúsági mozgalom kérdéseivel foglalkozott. 133 Ruzsits, Gerő Ernővel hazatérését követően személyes kapcsolatot tartott fenn. Győrben rendszeresen találkoztak, ahol Gerőt a pécsi és baranyai szervezkedésről tájékoztatta, pl. a baranyai általános politikai helyzetről és az SZDP tevékenységéről, Esztergályos megválasztásáról, az 1922 júliusi cipészsztrájkról stb. Ruzsits 1923-ban a kommunista sejtben „sajtófelelős" lett. Hamarosan azonban Bécsbe ment, a párt utasítására átvette az „írás" című illegális szépirodalmi és kritikai lap szerkesztését Rab András álnéven. 134 Távozása után Szegedi lett a kommunista sejt irányítója, aki a MÉMOSZ helyi csoportjában a festő alosztály vezetője volt. ö 1925-ig állt a sejt élén. 1925 júliusban az MSZMP-be lépett Szegedi József és Halmai Ferenc, Somogyi Károly. így formailag a legharcosabb sejt megszűntnek lenne tekinthető. Az építőipari munkásság 1924-1927 közötti küzdelmeiben mindhárman irányítók voltak, ami világosan jelzi, hogyan változott meg a „szervezet" és nyert új tartalmat az MSZMP-ben. 135 1923-1925 közötti időszakban a bányamunkásság között létrehozott sejtek a szakszervezetben igyekeztek küzdeni, felhasználva a legalitás lehetőségeit. 1924 szeptemberben Fodor János vezetésével több sejt jött létre Vasas bányatelepen. Fodor, Vajda János vájárt bízta meg a sejt vezetőjéül, aki büntetését töltötte a Thomen-aknán, mert Somogyban a munkavezetőkkel „tiszteletlenül bánt". Majd 1924 augusztusában Horváth István vájár lett a sejtvezető, mert Vajda Jánost Komlóra helyezték át. A Fodor által 1924-ben megszervezett sejtet Videcz János vájár, volt vöröskatona, szakaszparancsnok vezette. Tagjai Tischler János, Peti György, Gertig János. Tevékenységükre akkor derült fény, amikor 1924. szeptember i-én valamennyit letartóztatta a csendőrség, mert a keresztényszocialista bányamunkásszervezet szervezői ellen erőszakosan léptek fel, az Internacionálét énekelték és titkos asztaltársaságot hoztak létre. Letartóztatásuk ellen elindított szrájkot a csendőrség és a karhatalom elfojtotta. A két sejt nagy szerepet vállalt a bányavidéken megindított „keresztény- és nemzeti" szervezetek elleni agitációban. Bertrandt a kerületi szociáldemokrata bányász titkár szimpatizált velük. Megbízásából a kommunista sejt „amerikázásra" beszélte rá a munkásokat. Természetesen Bertrandt nem a kommunistákkal való szövetségre gondolva használta fel a csoportot, hanem abból indult ki, hogy Fodor, Vajda, Videcz a legnépszerűbb, legradikálisabb személyek a szakszervezetben. A csendőrnyomozói jelentésben a következő jellemzést adták róluk:
