Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

Az illegális mozgalom nem, vagy alig hagyott nyomot maga után, így tevékenységük csak a rendőrségi nyomozás és a jogszolgáltatás különböző fondjaiban található iratok alapján rekonstruálható. Az államrendőrség pécsi kapitányságának irataiból 1923-tól töredék maradt fenn csupán. A főügyészség, ügyészség, törvényszék és ítélő tábla fondja jelentette kutatásunk döntő anyagát. Ennek kellő forráskritikával történő hasznosítása lehetségessé teszi részünkre, hogy a mozgalom főbb eseményeinek vázát megrajzoljuk. A kommunista sejtek, területünkön megjelenő kommunista felvilágosító munka szálait 1921 decemberében már megragadhatjuk. A bécsi Ideiglenes Központi Bizottság megbízásából, irányításával kezdték meg az agitációs munkát, a fokozatosan talpra álló szociáldemokrata szervezetekben. A terület legnagyobb és legerősebb szakmai szervezete: az MBKOSZ-hez tartozó helyi csoportok voltak, amelyeknek a taglétszáma országosan is figyelemre méltó. A benne tömörülő ellenzék a húszas évek végén két fronton vívta harcát. Egyfelől a központi reformista bányászszövetség ellen, másfelől a bányaigazgatóság támogatásával újra és újra megerősített keresztényszocialista és „nemzeti" jellegű jobboldali bányász szervezetek ellen. A kommunisták minden ellenzéki megnyilatkozás mögött ott találhatók. Úgy gondoljuk, hogy a baranyai illegális KMP szervezkedésében résztvevők döntő többségét ismerjük két és fél évtizedes kutatásunk eredményeképpen. így belelátunk minden helyi megmozdulás hátterébe is, mert a szereplők kiléte az esetek többségében döntő tényező. Ez különösen akkor fontos, ha ismerjük a kezdeményezőket egy helyi csoport alakításánál, egy szolidaritási sztrájk megszervezésénél, továbbá az általános sztrájkok szervezőit, a letartóztatott főbizalmiakat, a szociáldemokrata párt kultúr organizációjában a tartalmi munkát irányítókat stb. A kommunista mozgalom megjelenési formája a szociáldemokrata szervezeten belül igen széles, mindenre kiterjedő akciók láncolata, az önálló sejtektől az ellenzéki párttá szervezéséig terjedt. A felvilágosító munkában pedig a Tanácsköztársaság további népszerűsítésétől, emlékének fenntartásától és megvédésétől, a Szovjetunió népszerűsítésén keresztül a magyar demokratikus köztársaság gondolatának és a munkásosztály felszabadításának programjáig. Mindez természetesen éles harcot jelentett a legális mozgalomban jelentkező reformizmussal szemben is.

124 1919 után, a megtorlást követően, a meg nem szállt hegyháti járásban valamenynyi szocialista szervezetet betiltották vagy önmaga jelentette be tevékenységének megszüntetését. A szervezetben dolgozó kommunisták többsége a bányaipari központokban (Pécs, Komló, Szászvár) helyezkedett el. Faluról az ipari centrumba áramlás bizonyos fokú védelmet is jelentett. A bányavállalatoknak a termelésből kiesett nagyszámú munkaerő miatt lazább volt a személyzeti munkában az ellenőrzésük, így lehetővé vált a kommunista munkásoknak és vezetőknek háttérbe kerülni, ám a politikai működésre 1919-1920 között alig volt lehetőség, mert valamennyi szervezetet betiltották.

125 Az észak-baranyai kommunista felvilágosító munka azonban ennek ellenére folyamatosnak tekinthető. 1921 februárjában már a KMP röplapjai jelennek meg a forgalmasabb állomásokon, katonai objektumok közelében. Az ellenforradalmi rendszert általánosan támadó röplapok mellett a „nemzeti hadsereg"-et veszik célba, a Tanácsköztársaságot megvédik, újabb proletár forradalom eszméjét hirdetik,