Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

1925. június 2-i pécsi pártértekezleten az ellenzéknek címezve Dick kijelentette, hogy „ . . . a pécsi pártszervezet a teljes pártdemokrácia elvén áll, mint az országos vezetőség, de nem köteles és nem is hajlandó semmiféle olyan aknamunkát eltűrni, amely arra irányul, hogy szembeállítsa a bányamunkásságot a városi munkássággal. Ellenzékiskedni hóbort, amely nem egyéb, mint veszélyes divat, hogy a munkásság szervezkedésének fontosságáról elvonják a figyelmet, és a keresztény-pókok hálójába ejtsék a munkásságot..."

98 Nyilvánvaló ez az első támadás a pécsi ellenzéki csoport ellen peyeri szellemben és stílusban, amelyet Dick György még az MSZDP XXII. kongresszusáról hozott, Peyer-Vági István éles összecsapásból merítve, valamint már tájékozódva az MSZMP 1925. április 14-i megalakulásáról és az alakuló ülésen nyilvánosságra hozott Elvi Nyilatkozatról és Akcióprogramról. Az MSZMP legális magyar forradalmi munkáspárt volt, amelyben a vezetés a kommunisták kezében volt. A párt a két forradalom örökösének vallotta magát, és a demokrácia kivívását tartotta egyik legelső feladatának, amelyben a munkásosztály számára széles tér nyílhatna a tőke elleni küzdelemre." Az MSZMP szervezésének minden feltétele megvolt Pécs régiójában. Elsősorban a szociáldemokrata bányamunkásság szakszervezeti mozgalmában, a bányamunkás helyi csoportokban. A Pécsi Városi Szakszervezetek közül a MÉMOSZ helyi csoportjában, továbbá a vasmunkás szövetség helyi szervezetében tömörülő ellenzéki munkásság tömegeiben. Nagy jelentősége volt annak, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja 1925. augusztusi bécsi első kongresszusán kitűzött tézisek nagy teret szenteltek a KMP és a szakszervezeti munka kérdésének. A párt a legális munkaterületnek továbbra is a szociáldemokrata szakszervezetet tekintette. Az MSZMP lérehozásának hatására jelentkező azon nézeteket, amelyek az MSZDPtől független szakszervezetek létrehozásáért szálltak síkra, a kongresszus elvetette és megerősítette a szervezeti egység fenntartását.

100 A munkásság április 17-én értesülhetett a szociáldemokrata párt központi lapjából az MSZMP tevékenységéről, bár a Népszava elképesztően éles támadást intézett Vági István és az ellenzéki pártalakulás ellen. A denunciáns hangnemben írt cikkben egységbontással, „titkos bolsevista agitációval" vádolták a szervezkedést.

101 A lap azután rendőrségi üggyé igyekezett silányítani a legális magyar forradalmi szocialista mozgalmat, kriminológiai elemeket kinagyítva belőle.

102 Az MSZMP pécsi szervezkedését vizsgálva megállapítható, hogy a szervezet kiépítésének bázisát Vági István személyesen dolgozhatta ki, s azt Mecsekszabolcsra, az ott működő bányamunkás helyi csoportra építette. Vági személyesen szervezte meg 1922-ben a mecsekszabolcsi szociáldemokrata pártszervezetet és ott szoros kapcsolatba került Keller Ferenccel, aki a Tanácsköztársaság után került vissza a vörös bányász századból, ahol politikai komisszár volt, majd kitűnő vájár, tekintélyes baloldali vezető lett a szakszervezetben.

103 Keller Ferenc társai nevében május 15-én a Magyarországi Szocialista Munkáspárt mecsekszabolcsi szervezetének megalakítására munkásgyűlés engedélyezését kérte a pécsi járás főszolgabírójától a munkásmozgalom szabolcsi „fellegvárában, a Kner-féle vendéglőben".

104 A főszolgabíró engedélyezési határozatát az alispán felülvizsgálta és a gyűlést betiltotta, majd a fellebbezést véglegesen elutasította. Kellert értesítette a gyűlés betiltásáról, tájékoztatva egyben arról, hogy jogorvoslatért a belügyminiszterhez fordulhat, de a gyűlést ennek ellenére nem tarthatják meg.

105