Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890

mozgalmat fellendíteni. 1887. november 20-i rendőrkapitányi jelentés is arról számolt be, hogy „. . . az ún. munkáspárt ismételten a gyűlések melletti agitátionális munkát forcziroz. Nemcsak a városban, hanem a nagy izgalomban lévő bányászság körében is . . . Graumann Pesten járva állítólag felkereste régi elvbarátait és pesti mintára egy egyletforma, vagy kör alapításon törik a fejüket, amellyel megindíthatnák a mozgalmat és hirdethetnék az elvet, amit a népgyűlésen nem mindig lehet a velük szimpatizáló polgárság miatt, mert az otthagyná a szocialista dolgokat. . ,"

m Az értesülések pontosságára vall, hogy 1887. december 4-én az ÁMP pécsi vezetősége, a párt központi lapjában felhívást tett közzé, amelyben újabb szervezet kiépítésére szólította fel a munkásságot.

101 A felhívás a következőket tartalmazta: Felhívás Pécs város munkásaihoz! Munkások, elvtársak! A legutóbb tartott népgyűlésünk, bár hosszú idő múltán, ismét összegyűjtött bennünket, hogy mi is hozzájárulhassunk szavazatunkkal azon kérdés megoldásához, amely hivatva van a munkásosztályt bizonytalan helyzetéből kivezetni cs neki a társadalomban és az államban azt az állást biztosítani, mely őt méltán megilleti, hogy saját ügyeinek rendezését kezébe vehesse. Pécsi munkások! Sokáig pihentünk, vagy helyesebben mondva, hosszú ideig maradtunk tétlenül és közönyösen néztük a viszonyok súlyosbodását, melyek anyagilag és szellemileg, testileg és lelkileg megsemmisítéssel fenyegetnek bennünket. A megállás visszaesést képez, és ez talán sehol nem vehető oly szembetűnően észre, mint éppen a munkásmozgalomban. Nálunk pedig határozottan hanyatlásnak indult az egykor oly szép és lelkes mozgalom. Munkások! Frissítsünk fel! A gyűlés volt ehhez a legalkalmasabb első lépés az új szervezkedésre. Fűzzük szorosabbra a baráti és elvtársi kapcsot köztünk és alakítsunk egy általános munkáákört, mely új otthonunk, új központunk legyen. Az első lépések már eziránt meg vannak téve, csoportosuljunk az eszme körül és határozzuk el, hogy akarjuk; az akarattól függ minden és hogy egy ilyen központra nekünk, a pécsi munkásoknak szükségünk van, ezt beláthatja minden gondolkodó munkás. A munkáskörben előadások, felolvasások, kedélyes családi és társas estélyeket tarthatunk; megbeszélhetjük a napi kérdéseket és eseményeket, szóval, oly központot alakíthatunk, amelyet sikerrel használhatunk fel az önművelésre és a társas szellem fejlesztésére. Hinni akarjuk, hogy e felhívás nem lesz hiábavaló munka. A munkásmozgalom kezdetén a pécsi munkások az elsők között voltak, kik a fővárosi munkásorganizáció után indulva, itt megalapították a munkásegyletet. Miért ne lehetne ezt újból tennünk? Szükségünk van rá talán nagyobb mértékben, mint akkor, csak akarnunk kell és az akaratra kényszerítve vagyunk, arról tanúságot tesz helyzetünk, a viszonyok, melyek közt szenvednünk kell. Találkozási helyünkül kitűzzük Graumann János barátunk és elvtársunk helyiségét. Jöjjünk össze és tegyünk valamit. Hiszen tudjuk, hogy a munkásosztálynak nincs pártfogója, magára van hagyva mindenben, tehát ne maradjunk továbbra is tétlenül. Pécsett, 1887. november 26. Üdvözlettel és kézszorítással az öreg gárda A szervezet kiépítésére csak 1889 márciusában került sor. A munkáskör alapszabályát, amely a munkásság szakmai, tudományos és általános képzését hangoztatta, a pécsi rendőrség vezetője a következő, elutasítást kérő felterjesztéssel küldte a belügyminiszterhez: ,,. . . ezen kör, pártkör, csak azon forma, mely egyletileg körmönfontan megfogalmaztatott, a benne gyülekezettek mind radicalista szocialista személyek, akik az itteni évek óta enyésző, s most ébredő munkáspártnak ismert tagjai . . .". Az elutasítás pár héten belül Hasenöhrl Miklós ideiglenes egyleti elnök kezében volt.

lfJ2 A mozgalom élénkülését mutatta az is, hogy a szabolcsi bányamunkások meg-