Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890

16-án és 17-éri többször szétverték a gyülekező és Pécsbányatelepre, majd Vasasra vonulni akaró bányászokat. Három század lovasság és két század gyalogság közrefogta a vonuló 800 főnyi tömeget és rájuk rontott. „A munkások a katonákra vetették magukat, 30 súlyosabb sebesülés történt. A tömeget véresen szétverték, 41 újabb letartóztatást eszközöltek." A sztrájkbizottság hat tagja kérte a szolgabírót, hogy vegye át a memorandumot és fogadtassa el az igazgatósággal. A várakozó „munkásokat ismét provokáló gyalogság megtámadtatott, s a munkások közül 21 újabb sebesülést okozott. Elfogott két munkást elzáratta a parancsnokló őrnagy ... a munkás nép mintegy ezren, a két bűnös megszabadítására iramodott, s hogy catastropha nem történt, a két század lovasság hirtelen megérkezésének köszönhető, akik fegyverhasználat nélkül is képesek nyomatni a tömeget, legfölebb csak gázoltatással elesik, s kisebb zúzódással megússza, míg a gyalogság esetén a szurony használata miatt elkerülhetetlen az emberi élet feláldozása".

90 18-án teljesen szétverték a sztrájkolok hat-hét csoportban gyülekező részeit. A totálisan megszállt bányatelepeken a katonaság valóságos hadgyakorlatot tartott. Lamaic tábornok, Vasmer és Polka ezredes „minden csoportot több részre szakított és azokat házaikig üldözte, sokan az erdőben találtak menedéket a megvadult rongy vergungok elől" jelentette ki pár hónappal később König egy munkásgyűlésen. A katonaság házról házra járva íveket vitt és aláírással kellett nyilatkozni minden munkásnak, hajlandó-e dolgozni, vagy azonnal elbocsátják és kilakoltatják. A 16 vezetőt azonnal, 20 bányamunkás párttagot a sztrájkot követő másnapon, 120 munkást két héten belül elbocsátottak, majd illetőségi helyükre toloncoltattak vissza, Ausztriába, Csehországba. A megtorlás során Werden Györgyöt háromhavi börtönre ítélték és kitoloncolták Magyarországról, mivel a pécsi ÁMP vezető tagja is volt, hasonlóan Krencz Mártont, aki a bányamunkás képző és önsegélyző egyletének elnöke volt. Benedek Józsefet a vallomások alkalmával a társai sikeresen védték. Az ő kezébe futottak össze azok a szálak, amelyek a sztrájk során a pécsi pártvezetőség és a bányamunkások között az állandó kapcsolatot jelentették. Szeptemberben azonban őt is kiutasították Magyarországról. Ságon Ágostont a vallatás során súlyosan bántalmazták, a kórházi jelentés szerint háromhavi gyógyítást igényelt. Wnuck Károly a sztrájk után valószínű külföldre szökött. Kasparek Ferenc öthavi börtönt szenvedett, majd kitoloncolták Magyarországról. Nála találták meg a sztrájkkasszát, amelyben a nyugták szerint a „Gráczi Egylet" 900 forintot küldött az ellenállásra. Schmiedt Edét háromhavi börtön után morvaországi lakóhelyére toloncolták.

91 A mozgalomban a MÁMP-nak jelentős szerepe volt. Erre a lefogottak vallomásából, habár minden módon igyekeztek a pesti és pécsi kapcsolatokat jelentékteleníteni, sőt a pécsbányatelepi szálakat el is rejteni, mégis fény derült. E szerint a mozgalom egyik kezdeményezője Lakreizek János bányamunkás. A sztrájk részleteinek kidolgozása az önképző és önsegélyező egyletben történt. A sztrájk előkészítéséhez tartozott, hogy a pécsi vezetők itt az egylet pénztárában lévő összegeknek sztrájksegélyként való felhasználásáról tárgyaltak. A sztrájk előtt az ÁMP pécsi vezetősége rendszeresen megfordult a bányatelepeken és gyűjtést kívántak szervezni úgy, hogy azt az egylet égisze alatt végezzék. Mivel az egylet vezetője ezt ellenezte, nyomást gyakoroltak rá. „Igy növekedhetett a sztrájkkassza anélkül, 8J