Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890
Az első legális szociáldemokrata munkáspárt Pécsett is jelentős szerepet játszott az egyleti mozgalomban küzdő szocialista munkások összefogásának, egységes eszmei és szervezeti tömörítésének érdekében. Baranya és Pécs szervezeteiben a hetvenes évek végére jelentős számú vezetőt találunk, akiknek a kapcsolatai figyelemre méltóan fejlődtek a fővárosi mozgalommal, a Nemválasztók Pártjával és a Magyarországi Munkáspárttal egyaránt. Ezek a kapcsolatok abban jelentkeztek, hogy a pécsi és a szigetvári szervezetek levelezői, a munkásegyletek által szervezett népgyűlések, munkásgyűlések szónokai között rendszeres, személyes kapcsolat alakult ki, elsősorban Ihrlinger Antallal, Kaczander Gyulával, Esi (Essel) Andrással, Kürschner Jakabbal, Farkas Károllyal, továbbá Heckmann Istvánnal, aki miután Pestről kiutasították 1884-ben egy ideig Pécsett tartózkodott. A központi munkás lapok szerkesztői közül szinte valamennyi járt Pécsett népgyűlés szónokaként. Az Eszékre utazó Farkas Károly, Ihrlinger Antal Pécsett egy napra megállt. Jóllehet késő délután érkeztek 1879 őszén, egy óra múlva a helyi szociáldemokrata csoport a Graumann féle vendéglőbe munkásgyűlést tudott szervezni. A rögtönzött gyűlésről nagy elismeréssel írt az Arbeiter-WochenChronik, kiemelve: „ . . . a pécsi elvtársak készségét az egyesülésre . . .". A rendőrkapitány 1880 januári jelentéséből is némi fény derül a szoros kapcsolatra. A helyi szociáldemokrata meggyőződésű csoportról a következőket írta: „ . . . minden ily mozgalomban Andretzky és az ő elvbarátai vannak. Hermann, Gyurics,. Merbs, s Hazenörl, Emerich Kolonich, majd minden alkalmakkal valami Wels, szigetvári illetékességű vad szocialista, s a bányászból lett népboldogító Oblát Ferenc . . . akik annyit utaztak Budára is, amennyit egy tisztességes polgár sem, kinek üzleti gondjai pedig a fővárosba hívja . . ." M A kapcsolat szubjektív tényezői igen kedvezően alakultak a nyolcvanas évek elején a MÁMP vezetésével is. Már a MÁMP pécsi szervezetének megalakulása előtt Andretzky: „...valamennyi pécsi munkás egyesülés coalitiojára tett kísérletet. . Z' 66 , azonban a hatóságok nem vették tudomásul az e célból benyújtott kérelmet. A MÁMP alakuló kongresszusán a helyi munkásság képviselőjeként Andretzky János vett részt. A Népszava 1880. május 30-án beszámolt az „országos munkásgyűlés" második napjáról is, amikor Csorba Géza „Egy munkáspárt alakítása" címen tartott előadását követően Andretzky János javasolta, hogy „vidéken párt-előhelyek" szervezésére kerüljön sor. Felszólalt a program vitájában is és javasolta,, hogy a kongresszus, mivel a hatóságok a vita befolyásolására törekednek „en bloc" fogadják el és szavazzák meg a határozatokat vita nélkül. Végül nagy tetszéssel fogadták hozzászólását az oktatás kérdéséhez. Kijelentette, hogy az iskolában, a „tanítás szellemében a tőke érdekei jutnak kifejeződésre, ezért a szabad szellemű oktatást kell megszervezni". Követelte a felnőtt oktatás bevezetését, hogy a munkásság pótolhassa lemaradását. A magyar szakmunkásság kivándorlása miatt a. „. . . kormány nemcsak politikai, hanem társadalmi téren is megtámadható . . ." jelentette ki végül. 67 A kongresszust követően a pécsi munkásság a központi munkássajtón keresztül, majd az egymást hetenként követő helyi munkásgyűléseken, népgyűléseken ismerhette meg a tudományos szocializmus tanításaira épült pártprogramot. A helyi hatóságok nem nézték tétlenül a kongresszust követő időszakban szem-
