Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890

a következőt írták: . . . az egylet az államra veszélyes, pedig a kormány a politikai, kiváltképpen a szocialista ábrándoktól távol tartja. Az egyetlen céljának a tagok segélyezésének kellene lenni, vagy megrokkanás esetén a biztosításnak, nem a politizálásnak . . Z'

50 A 70-es évek végefelé azonban mind több olyan konkrét rendezvényt láthatunk, amely a segélyezéshez szükséges összegek növelése mellett, a továbbképzést, a felvilágosító munkát, a politikai vitákat szolgálta. A munkások ezekre a rendezvényekre zárt sorokban zászlójukkal vonultak fel.

51 Az egylet tevékenysége szemet szúrt a helyi rendőrségnek, amely mindig ott szaglászott a közgyűlésein és a rendezvényein. A fokozódó politikai munka láttán a kapitány 1878. január 2-án azt írta a város polgármesterének, hogy „a felülvizsgálatot szükséges elrendelni a pénztárában, mert a hovafordítás enyhén szólva kissé gyanús". A készülő vizsgálat neszét véve a választmány felkérte a helyi lapot, hogy közöljön cikket, amelyben kijelentették: „ ... az egylet távol tartja magát a szocialista ostobaságoktól, csak a munkások javáért dolgozik". A választmány legtöbb tagja azonban negatív erkölcsi hatása miatt, ellenezte ennek a nyilatkozatnak a lehozatalát. A január 13-án megtartott közgyűlésen ezért a négyszáz tagból csupán 150 munkás jelent meg.

52 . 1878 és 1879 n

y

ar

án a majálisra felvonulók „szociáldemokrata transzparenssel indultak helyiségükből a Gesztenyésbe, amelyen két kéz fogása és a kalapács volt látható" - írta a rendőrkapitány.

53 1879-1880. évi rendezvényei sűrűsödtek. Kéthetenként kirándulás, vagy „képző estély" keretében folyt a felvilágosító munka, amelynek a központjában a munkásság pártjának a megalakítása szerepelt. Egy alkalommal a „ . . . munkás egyesület alakulását hiányolta az egyleti választmány ideiglenes elnöke (Andretzky János), amely a megélhetés mellett, minden dolgot megvállalna úgy mond' a munkásosztálynak a javára ..." - írta a rendőrség jelentése 1879. évi összefoglalásában.

5

'

1 A betegsegélyző és rokkant egylet politikai öntudatára jellemző, hogy augusztusban nagy ünnepséget rendezett abból az alkalomból, hogy egy évtizede alakult meg a „Magyarországi Általános Munkásegylet Pécsi Fiókja". Az Engel-féle kertben rendezett népgyűlésen Andretzky, az ünnepi szónok a következőket mondta : „ . . . a munkásság nem felejtheti el és nem mondhat le, hogy egyleteiben az igazságért, az egyenlőségért, a szociális demokráciáért küzdjön. A tízéves zászló is jelképezi ezt a küzdelmünket a munkásegyesülésért úgy az egész világon mint Hon' minden városában már és itt Pécsen is, a munkásegylet soha nem szűnt meg, nem kellett új zászlót avatni, itt ünnepelhetjük a nemzetközi vörös zászlót, amelyet becsületesen megőriztek, a sok szalag és szög a becsület, a szociáldemokratia egy-egy jele . . ." Majd rátért a gyűlés szónoka, hogy „az egylet hamarosan egyesület lehet, az egész pécsi öntudatos munkások egyesülése a szociáldemokratiára . . ."

55 1880 augusztusában a saját - 1870. augusztusi zászlóbontását is megünnepelte az Első Pécsi Munkás Beteg és Rokkantegylet. A pécsi vendéglősök közül senki nem merte vállalni az ünnepség megrendezését, mert a hatalmas munkástömeg ellátásáról nem tudott volna gondoskodni. Az egyik szónok ismét Andretzky János, aki szerint: „ . . . beérett az egyleti harc minden elvetett magja, immár elmondhatjuk, hogy az egylet volt a föld s belevetett mag a munkás hit és akarat, amelyből kinőtt és most kezd erősödni a szociáldemokratia virága . . Z'

56