Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890

Az országosan mind erőteljesebben bontakozó szocialista munkásmozgalomhoz hasonlóan, annak részeként, megalakultak a betegsegélyezést és rokkantakat támogató munkásegyletek. Az országos „Általános Munkás Betegsegélyező és Rokkantpénztár" a maga anyagi eszközeivel támogatta alapfeladatán túl a munkásegyletek politikai, felvilágosító tevékenységét, miközben sok ezer tagja magában e szervezetben rendezett fórumokon politikailag is iskolázódott/

13 Az „Általános Munkás Betegsegélyező és Rokkantpénztár" a magyarországi munkásság első önálló szociális intézménye, nagyon fontos szerepet töltött be az egész munkásság politikai mozgalmában is. A 70-es években Pécsett is szervezeti bázisként működött legális párt hiányában. Majd az Általános Munkás Párt megalakulását követően anyagi bázist is jelentett. Vezetői a munkásegyletben is, a munkásképzőben is tisztségeket töltöttek be. Az „Első Pécsi Munkás Beteg és Rokkant Egylet" 1870. február 8-án alakult meg hivatalosan. Alapszabályainak mintájául az országos egyleté szolgált. Két fontos megállapítást kell tennünk az egylet alapszabályainak vizsgálatánál. Bár a székhely természetesen Pécs, azonban az egylet „kerületéül" a várost és környékét, azaz a Mecsek vidéki szénbányászatnak a pécsi medencébe eső területét is magába foglalta, így, jóllehet a bányamunkásság rendelkezett betegség és rokkantság esetére segélyező intézménnyel, de mint általános munkássegélyező intézmény, amelynek politikai lehetőségei és céljai voltak be nem vallottan, lehetőséget adott Pécs nagyipari munkásságának a szervezkedésre. II/15. paragrafusa lehetővé tette a „kerületén" kívül élő munkásság részére is, hogy tagul léphessenek be, ha az orvos és az elöljáróság bizonyítványt adott egészségi állapotukról. 1871-ben már 780 tagja volt, 1874-ben 1990 tagot számlált az egylet. 97,6%-a pécsi munkás és Pécs vidéki bányamunkás volt. A pénzkezelési szisztémája alapján, a tagjárulékok befizetésén felül az egylet rendezvényeket, ünnepségeket szervezhetett, amelynek bevételeit a segélyezésen kívül, a munkásmozgalom támogatására fordította egészen az 1891. XIV. Tc. megalkotásáig, a betegsegélyezés kötelezővé tételéig, amikor is megváltoztatták az egyletek alapszabályát és pénztári szervezetét. Az egylet politikai működését jelzi, hogy már 1870. május 20-án a munkásság részére népünnepélyt hirdetett a segélyezésre kerülő összeg növeléséért. 1870. június 10-én nagy „juniális ünnepséget rendezett a bányász és munkás tagjai részére, ahol beszédek hangzottak el a munkásság helyzetéről és felscgélyczéséről. A befolyt 390 korona a pénztár vidéki tagjainak segélyezésére lett felajánlva. . ." Az 1871. március 15-i ünnepélyén zenekarral előadott számok után budapesti egyleti kiküldött „a mai nehéz viszonyokról beszélt és a munkássegélyezés nemzetközi helyzetét is ismertette . . ." 1874. augusztusi ünnepélyes jelképavatási gyűlésen a budapesti Farkas Károly nagy szónoklatot tartott a munkásság helyzetéről, ahol a nemzetközi összefogást méltatta.

46 Az egylet jelentősége megnőtt, amikor 1873-ban a Prick-féle magán-bányából nagymérvű elbocsátások történtek. A bányászokat 14 napos felmondás nélkül az utcára tették. 1874. január 11-én 65 munkásnak mondtak fel, majd újabb 180-nak, elveszett a társpénztárba befizetett pénzük is. Az Arbeitcr-Wochen-Chronik hasábjain bemutatott pécsi helyzet a csődbejutott magánbányavállalatnál dolgozó valamennyi munkás súlyos helyzetét bemutatva rámutatott, hogy 12 ezer gulden segé-