Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
MUNKÁSMOZGALOM AZ ANTANT—SZERB MEGSZÁLLÁS ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN
192 1. július 8-án a pécsi szakmai szakszervezetek képviselőinek értekezlete „a siklósi pártkongresszust el nem ismeri, annak határozatait tudomásul nem veszi és egyedül a Pécsett megválasztott Pártvezetőséget ismeri el legálisnak". 1921. július 26-án a pécsi jobboldali pártvezetőség a PSZP-ből kizárta: Avas Sándor, Bozero Lajos, Csizmán József, Doktor Sándor, Flamm József, Fekete Ferenc, Gálosi József, Haraszti Sándor, Horák Rezső, Imre N., Kálmán József, Kéméndics József, Lefkovics Ernő, Mihály József, Pázmányi Zoltán, Petrovics István, Thész Mihály, Tóth Mihály, Steinmetz István, Udvardi János párttagokat. A jobboldali szocialisták és a jugoszláv szociáldemokraták összehangolt akcióit a Pécsi Szocialista Párt vezetése nem tudta kivédeni, ellensúlyozni sem, a pártszervezetekben jelentkező frakcióharcokat, elvtelen vitákat megszüntetni, ezért a pártszervezetek többsége feloszlott. A párttagok jelentős része az „emigránsok" Pécs városát elhagyták és a falvakban szervezkedtek. 1921. júliusban a Kommunisták Magyarországi Pártja legális szervezete, a Pécsi Szocialista Párt, illegalitásba kényszerült, a kommunisták hozzáfogtak az illegális szervezetek kiépítéséhez, azonban ezt a munkát nem tudták befejezni, mert kevés idő állt rendelkezésre, ugyanis az SHS hatalom által megszállva tartott Baranya megyerész jelentős területeit a trianoni békeszerződés szerint Magyarországhoz viszszakapcsolták. 214 6. A Baranyai-Bajai Szerb-Magyar Köztársaság kikiáltása A Magyar Tanácsköztársaság megdöntése és a Pécsi Szocialista Párt I. kongreszszusa között a nemzetközi helyzetben, a nemzetközi munkásmozgalomban jelentős változások jöttek létre. Mindezek nagy hatást gyakoroltak az antant hatalmak által megszállva tartott Baranya megye politikai életére, különösen a munkásmozgalom helyzetére. 1920. novemberben Szovjet-Oroszországban befejeződött a külföldi katonai intervenció és a polgárháború, a szovjet nép és a nemzetközi proletariátus megvédte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányait, a proletariátus hatalmát, az ország függetlenségét. A kommunisták irányításával a szovjet népek hozzáfogtak a szocializmus építésének folytatásához. Szovjet-Oroszország felé tekintettek az elnyomott és kizsákmányolt népek. A nemzetközi burzsoázia a szovjet harcmezőkön vereséget szenvedett, mégsem adta fel a szovjet rendszer megsemmisítését célzó terveit. A burzsoáziát a kitűzött célkitűzések megvalósításában akadályozták a tőkés világ államközi és osztályellentétei. 1920-ban a kapitalista országokban gazdasági válság tört ki, a munkások az utcára kerültek, az állandó és a részleges munkanélküliek száma elérte a 40 milliót. A gazdasági válság kiélezte az ellentéteket a kapitalista hatalmak között. A burzsoázia a gazdasági válság terheit a proletariátus vállára akarta helyezni. A kommunista pártok vezetésével a proletariátus küzdelmeket folytatott az első világháború után kiharcolt gazdasági és politikai vívmányok megtartásáért. A szociáldemokrata és szocialista pártok a nemzetközi burzsoázia oldalára álltak, ezért a szer-
