Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ ANTANT—SZERB MEGSZÁLLÁS ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN

A pártiskolán a PSZP és a szakszervezetek képviselői kifejtették különböző álláspontjaikat a munkásmozgalom kérdéseiről. Ezek közül figyelemre méltóak az alábbi elméleti és gyakorlati vélemények: A PSZP szövetségi politikájának meghatározásában és kialakításában ellentétes álláspontot képviseltek. A párttagok többsége hangsúlyozta, hogy az uralkodó osztályokkal vívott politikai harcok során a proletariátusnak szüksége van szövetségesekre, hogy győzhessen. A szövetségesek körét leszűkítették. Csak az ipari munkások, kisiparosok, szegényparasztok szövetségét ismerték el. A középparasztokat reakciósnak nevezték. A megszállott Baranya megyerészben a földosztást nem helyeselték. Hivatkoztak arra, hogy Oroszországban a szocialista forrradalom győzelme után „a nagybirtokok túlnyomó részét a parasztok között felosztották és az állami birtokok egy részét szövetkezeti gazdaságokká alakították, hogy a parasztok a gyakorlatban lássák és tanulják meg a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit." A párttagok és a szakszervezeti tagok egy része a párt szövetségi politikáját másképpen értelmezte. Az osztályok közötti ,,örök barátságról" beszéltek. A gyakorlatban SHS-állam földreform törvény mellett foglaltak állást. Baksa, Sellye falvakban, Kárászpusztán, Tésenypusztán a pártiskolai foglalkozásokon „szerb segítséggel megvalósított földosztást" követeltek. Ennek hatására egyes baranyai falvakban a parasztok a földbirtokosokat elzavarták, földjeiket elfoglalták. Az SHS-állam közigazgatási szervezeteinek vezetői, a katonai alakulatok parancsnokai akcióinak következtében a parasztok által elfoglalt földeket visszavették, védelmezték a földbirtokosok vagyonát.

198 Pécsi kerületi szocialista párt levélpapírja és pecsétje