Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ ANTANT—SZERB MEGSZÁLLÁS ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN

nexíós politikusok a pártszervezetekben, szakszervezetekben, a Pécsi Üjság, Pécsi Revü hasábjain általános támadást indítottak a pártvezetőség ellen. Követelték a vezetőség lemondását. ,,A mai vezetőség nem az, amely a jelen históriai időkben a vezérséget képviseli." Ez a vezetőség nem „alkalmas arra, hogy ma tízezer, holnap tán százezer proletár sorsát" irányítsa.

132 A pártvezetőséget támogató kommunisták, szociáldemokraták a magyar és szerb uralkodó osztályokat kiszolgáló párttagokat leleplezték. A pártszervezetekben, szakszervezetekben, a Munkás újság lapjain hirdették, hogy a PSZP „egysége ellen" politikai „aknamunka folyik már hosszabb idő óta". A párt „köztiszteletben álló tagjait" rágalmazzák, hogy helyettük pártvezetőségi tagok legyenek. A párt politikáját, a pártvezetőséget az uralkodó osztályok oldalára akarták állítani. így akartak „szolgálatot tenni a proletárok ellenségeinek, a burzsoáziának, a kapitalistáknak és a fehér reakció köreinek". A PSZP tagjai között „nem lelhetnek helyet erkölcsi útonállók és árulók. Nem foglalhatnak helyet álszocialisták és fegyelmezetlen provokátorok."

133 1920. november 21-én ülésezett a PSZP Pécs városi konferenciája. 1500 párttag egyhangúlag elfogadta a napirendi pontokat: 1. A párttitkár évi jelentése. 2. Az 1920. évi pénztári jelentés. 3. A pártfelügyelő bizottság jelentése. 4. A pártvezetőség felmentése. 5. A jelölő bizottság előterjesztése. 6. A szavazatszedő bizottság kiküldése. 7. Indítványok. A pártkonferencia beszámolóiban és a kibontakozó vitákban a forradalmi szocializmus és az opportunista szocializmus képviselőinek politikai küzdelmei domináltak. A forradalmi szocializmus hirdetői hangsúlyozták, hogy az elmúlt esztendőben a PSZP-nek két fronton kellett politikai küzdelmeket folytatni: Egyfelől a helyi és magyarországi fehérterror ellen, másfelől Párizstól Londonig kellett hallatni szavunkat. A forradalmi munkáspárt megszervezése és kiépítése terén „eddig haladtunk az idővel, elvetettük a régi nevet és újat vettünk fel, ha nem is azt még, ami szíveinkben van". A pártszervezetekben „a fegyelem erősítése végett erőteljes belső nevelő munkát kell végezni". A párt feladata felkészíteni a szervezett munkásokat az elnyomott és kizsákmányolt „magyar proletariátus felszabadítására", a szocialista forradalom győzelmére, a szocialista társadalom építésére, „de ez nem lehetséges hónapok alatt, ehhez hosszú évek küzdelme szükséges. Ennek példáját látjuk az orosz pcoletárság hároméves nehéz 'küzdelmében. Nehéz a küzdelem, mert mi nemcsak a burzsoázia szívós ellenállásával, hanem az öntudatlan proletárság és egyéb elemek közönyösségével is szemben találjuk magunkat". Az annexionista Polácsi János és társai a PSZP politikai irányvonalát nem akarták nyilvánosan kijelölni, a pártszervezetek konkrét feladatait meghatározni. A pécsi pártvezetőség megválasztásáról demagóg szólamokat hangoztattak. A lemondott pártvezetőségi tagokat és mindazokat a pártfunkcionáriusokat, akik a korábbi évtizedekben a munkásmozgalmakban, a Magyar Tanácsköztársaság győzelmében, a szocializmus építésében, az imperialista erőkkel vívott fegyveres küzdelmekben vezető szerepet játszottak, rágalmazták, vádolták, hogy a „Tanácsközársaság megdöntése után Hajdú Gyula, Steinmetz István „szó nélkül otthagyták" a vöröskatonákat, akiket az ellenforradalmi katonai különítmények fizikailag megsemmisítettek.