Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A PÉCSI MUNKÁSOSZTÁLY
voltak, amelyeket a bányamunkásság érdekében, a bányamunka veszélyessége miatt kénytelenek voltak beiktatni, jelentős részük ma is életben van. A kapitalista bányák munkarendje azonban nem tett különbséget a szándékos, a kivédhetetlen szabálysértések között. 1870-es években 10-11 órás műszakon elkerülhetetlen volt egy sor kötelező előírás megsértése, a képtelenül hosszú műszak alatt. A bekövetkezett baleseten felül még büntetést is el kellett viselni. A io-11-ik műszakórában a gyakori kifulladást követő meg nem engedett pihenőket szigorúan büntették. A szerszámtörések olyan gyakoriak voltak, hogy 1880-ban a bányász egyszerűen át sem vette a vállalat munkaszerszámát, hanem saját munkaeszközét használta. A késésért valamennyi szakmában itt fizették a legnagyobb büntetéseket. 1881-ben a szervezkedést és a munkahelyen a politizálást nem elbocsátással, hanem a bérből olyan nagyságú levonásokkal büntették, amely a bányakapitányság vizsgálata szerint is indokolatlan volt. A túlmüszakok teljesítésének a megtagadása 1892-ben azonnali elbocsátással járt. A legnagyobb bányászsztrájkok egyik visszatérő, fő követelése volt ezeknek az eltörlése. A legkegyetlenebb büntetés a bányászcsaládokat érintő bírságok voltak, amelyek a kolóniákon, szolgálati lakásban élő munkásságot sújtották. A századfordulón tucatnyi pontban foglalták össze, hogy milyen esetekben történhet kilakoltatás, felmondás. A konzumból történő kizárás, a téli egy disznó, mint természetbeni juttatás részletfizetésének felmondása stb. AZ A) RÉSZ JEGYZETEI 1 Rúzsás Lajos: A pécsi ipar a feudalizmus végén. Pécs, 1956. (Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 6. sz.) - Uő: A kapitalista iparfejlődés útja a Délkelet-Dunántúlon. Pécs, 1957. (D. T. Gy. 12. sz.) Az 1850-es évek legelején, a hatvanas évek első felében már rendszeres kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki nemcsak a táj piaccal, hanem távolabbi területekkel is. így a pécsi gőz-papírgyár termékeit Belgrádba szállította a mohácsi kikötőből s a Zágrábba és Steyerországba irányuló kereskedelem is növekedett. Erre vonatkozóan lásd: Szita László: A papírkészítés és papírgyártás Pécsett 1764-1860. Pécs, 1967. (D. T. Gy. 79. sz. Series Historica 46.) 60-61. p. 2 Babies András: A pécsvidéki kőszénbányászat története. Közokt. K. Budapest, 1952. 62-63. p. 3 Rúzsás Lajos: A technika fejlődése és a pécsi munkásmozgalom a századfordulótól a Tanácsköztársaság kikiáltásáig. In: A Magyar Tanácsköztársaság pécsi-baranyai emlékkönyve. Pécs, 1960. 30-31. p. 4 Szita László: Adatok a pécsi ipari vállalatok munkásállományának kialakulásához 1867-1921. Pécs, 1965. Klny. Pécsi Tanárképző Főiskola 1965. Évkönyve, (257-279. p.) - 258. p. 5 Lásd erre vonatkozóan: Statistischer Bericht Handels und Gewerbe Kammer in Oedenburg für 1876. II. Theil. Sopron, 1878. 828-836. p. 6 Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (továbbiakban: P.K.I.) jelentése 1889. 5-15. p. Lásd továbbá Szita L.: Adatok a pécsi... 259. p. 7 P.K.I. jelentése 1891. 83. p. (A gőzerő felhasználásának kimutatása.) 8 Babies A.: A pécsvidéki 44-46. p. Továbbá a P.K.I. jelentése. 1891. 83-84. p: <J Szita L. : Adatok a pécsi.. . 260. p. 10 Engel gyárában valamennyi daraboló munkát gőzgéppel meghajtott fűrész, a csiszolást csiszológép, 4 db vésőgép a vájatot készítette az illesztéshez. Pécsi ablak-ajtó-bútor gyárban 10 lóerős gőzgép működött hasonló folyamatok végzésére. 11 A pécsi vas- és gépipari üzemekben is megjelent az anyagmegmunkáló gépek villamos motorral meghajtott típusa. Egyetemes nyíró-fúró, fémcsiszoló gépek stb. A gép kibővítette a termelést, a kézműves nyomában a gépi ipar született meg. 12 Ágh Timót: Emléklapok Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből. Pécs, 1894. 251. p. - Rúzsás L.: A kapitalista . .. 18-19. p. 13 Uo.
