Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ ANTANT—SZERB MEGSZÁLLÁS ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN

általános politikai sztrájkot tovább folytatták. Pandurovic, a Narodna Uprava elnökéhez küldött jelentésében megállapította: „ . . . a sztrájk oka, hogy a tömegek hallgatnak a kommunistákra és a szociáldemokratákra, akik propagandája miatt képtelenek a szerb katonai erők és hatóságok a sztrájkot felszámolni. . ."

34 A pécsiek politikai sztrájkmozgalmát támogatták a francia és délszláv szervezett munkások. Munkásgyűléseken tiltakoztak az annexiós politika, a munkások kizsákmányolása és elnyomása ellen. Szabó József (1918) Február 28-án a pécsi és eszéki szociáldemokrata szervezetek vezetőiből alakított delegáció felkereste a pécsi városparancsnokot, és a munkások gazdasági és politikai helyzetét ismertették, de az eredmény negatív volt, mert a parancsnok csak jelentéktelen engedményeket helyezett kilátásba. Március 18-án a belgrádi, boszniai és dalmáciai szociáldemokrata szervezetek vezetői kijelentették, hogy teljes egészében magukévá teszik a pécsiek ügyét és azt tőlük telhetően támogatják."

35 A belgrádi kormány csakhamar felismerte, hogy Baranya megye megszállt részét nem lehet erőszakkal annektálni, a kirobbant általános politikai sztrájkot megszüntetni. Ezért a letartóztatott személyeiket szabadon bocsátották, és tárgyalásokat kezdeményeztek a szociáldemokrata párt pécsi vezetőségével. Stevan Radovánovic ezredest áthelyezték, Colák Antié ezredes lett a pécsi városparancsnok.