Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A PÉCSI MUNKÁSOSZTÁLY

szenvedett, akár politizálás vagy közbűn elkövetésért, azonnal elbocsátották. Hasonlóképpen azonnali elbocsátás járt a szervezkedésért, agitációért, vagy más politikai tevékenységért. A különböző büntetések fokozatai valamivel liberálisabbak, mint a faiparban vagy a vasiparban. Először megdorgálás, majd 40 filléres büntetés, utána egy koronáig terjedő pénzbüntetés következett azzal a megszorítással, hogy egy hét alatt a munkás négy koronánál többre nem volt megbírságolható. A gyár - érthetően - a higiénia szabályait sértőket nagyon szigorúan büntette. Itt nem voltak fokozatok, hanem azonnali elbocsátás járt, ha valaki ételt vitt a műhelybe vagy dohányzott, ha a sör közelében nem teljesen az előírt öltözetben, tisztán jelent meg. A többi pécsi iparághoz hasonlóan a pécsi sörgyárakban május elseje munkaszünet volt, fizetés nélküli szabadság címen. A sörgyári munkarend és a vasmunkások munkarendjének egésze ellen tiltakoznak, küzdenek egész korszakunkon végig a munkások. Kíméletlen egyoldalúságuk miatt, a kizsákmányolásnak bennük konkréten megjelenő tényezői mutatják, hogy egy sor olyan fegyelmező szándék van, amely nem kapcsolható össze közvetlenül a termelés növelésének szándékával, hanem egy általános büntető és fegyelmező törekvéssel van kapcsolatban. A bőripari munkások 1875. évi „megegyezése" tekinthető az első ismert munkarendnek. 1900-ban, majd 1903-ban kidolgozott és kinyomtatott munkarend határozta meg végül a gyárakban a munkásság életét.-'

1 A bőrgyárban az alkalmazottakat a következő csoportokra osztották: a) tisztviselőkre, b) művezetőkre, c) tímárokra, d) napszámosokra. A munkaidőt 10 óráGyári munkarend (1901)