Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT

A komlói bányászok egy küldöttsége aznap délután átment Mánfára, hogy részt vegyen az itteni gyűlésen. A beszámolót itt is Peyer Károly tartotta a „jelenlévők helyeslése között". A vezetőségbe választották az alábbiakat: Elnök: Balázs József. Alelnök: Dezső Ferenc. Pénztáros: Bencze István. Jegyző: Hódost István, Ellenőrök: Wagner János, Dömse György. Választmányi tagok: Horváth Imre, Sáffrán István, Nyul István, László István, Kistott János, Lajos Ferenc, Tóth József, Bálind József I." A kormány politikájában 1918 februárjában olyan irányzat kezd kialakulni, amely a Tisza István politikai vonalához való visszakanyarodást mutatja. Áprilisban átalakítják a kormányt, amely jobbra tolódást jelentett. Megindult a demokratikus és szocialista erők elleni hajsza, a polgári sajtó most már leplezetlenül támadta az orosz forradalmat. A kormányt azonban a frontokon újabb kudarcok érték. A központi hatalmak 1918 tavaszán még egyszer megkísérelték a döntés kierőszakolását, de sikertelenül. A Monarchia gazdasága a bomlás tüneteit mutatta. A szegényebb rétegek elviselhetetlen helyzetbe kerültek. A megélhetési index az 1913. évit ioo-nak véve, 1918-ban már 858 volt. A munkásság elkeseredése április 22-én hatalmas méretű tömegtüntetésben jutott kifejezésre. Pécsett megállt az élet, minden zárva volt, a bányák, az üzemek, az üzletek, leállt a villamosközlekedés. Délután 3-tól estig tartott a tömegsztráj'k, mintegy 6000 ember gyűlt össze ,, . .. hogy követelje a becsületes népjogok azonnali megadását, a Tisza-féle reakció végleges pokolbaűzését, és egyben hangos szóval tüntessen a mielőbbi általános béke mellett", írja a Munkás április 27-i számában. Közli az elfogadott határozati javaslatot: „A pécsi szociáldemokrata pártszervezet 1918. évi április 22-én tartott pártgyűlése határozatilag kimondja, hogy változatlanul ragaszkodik a háborúnak hódítás és hadikárpótlás nélküli békével való mielőbbi befejezéséhez. Követeli az általános titkos és egyenlő választójogoknak azonnali tőrvénybe iktatását, úgy amint a királyi szó és kormány ígérete ezekre kötelezettséget vállalt. Tiltakozik a pártgyűlés az ellen, hogy a munkapárti reakció az ország kormányzásába bevonassék, s minden ily irányú törekvés ellen a legélesebb harcot hirdetve, követeli a parlament azonnali feloszlatásával a nép igazi akaratát kifejező országgyűlés üljön össze. Mindezen követelések érdekében a mai tüntetés az utolsó, amelynek eredménytelensége esetén a munkásság a legelkeseredettebb harcot kezdi meg." Ez a fenyegető hang hallatszik a komlói bányászok követeléseiből, mikor kijelentik, hogy „ez volt a legutolsó békés tüntetésük, ha mégegyszer szükség lesz a munka beszüntetésére, akkor már bolseviki módra komoly, sőt rombolással kapcsolatos lesz."

66 Május 6-án a Pécs környéki bányamunkások megtagadták a háborús pótműszakok teljesítését. A pótműszakok kötelező bevezetését a Pénzügyminisztérium rendelte el. A Pécsbányatelepen kirobbant sztrájk átterjedt a Mecsek vidéki telepekre. A pécsbányatelepi VII. népfelkelő bányász munkásosztag parancsnoka nyomozást rendelt el. A kilenc vezetőt azonnal lefogatta, a Károly utcai fogdába záratta, ahol a sztrájk kezdeményezőinek névsorát veréssel kicsikarta belőlük. Ezt követően 29 munkást bevonultatott és a frontra küldetett.

67 Már csak az alkalom hiányzott, hogy a bányászok elkeseredettsége kirobbanjon. Ezt az alkalmat teremtette meg az 1918 pünkösd másnapján, május 20-án kirobbant katonai felkelés.