Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT

A budapesti munkásság nagy utcai tüntetésekkel fejezte ki együttérzését az orosz forradalommal és békét követelt. Pécsett is békegyűlés sürgette a háború befejezését, a háborúban álló felek megegyezését, a proletár kormány által meghirdetett elvek alapján. „El kell fogadnunk a kommunista kormány felhívását fegyverszünet kötésére és a béketárgyalások megindítására, hogy ezzel is erősítsük annak pozícióját, minthogy az orosz nép is békét követel."

60 A munkásság egyre követelőbb megmozdulásaira a belügyminiszter figyelmezteti a rendőrfőkapitányt: „Szükséges, hogy a rendőrhatóságok a szociális téren megélénkült mozgalmakat a legélénkebb figyelemmel kísérjék . .. hogy az esetre, ha a nép az erőszakoskodás terére lép vagy nyílt lázadásban tör ki és büntetendő cselekményeket követ el, a megzavart közrend és közbiztonság helyreállítására azonnal a legnagyobb eréllyel minden intézkedést megtegyenek ... az orosz forradalmi üzelmek kihatásait előzzék meg, figyeljék a fogságból hazatérőket, akik nemcsak az orosz forradalmi eszméktől vannak átitatva, de ismerik azokat a rendbontó eszközöket és módozatokat is, amelyekkel az orosz proletárok forradalmi céljaikat megvalósították... A szocialista izgatókat feltűnés nélkül folytonos felügyelet alatt kell tartani."

61 Az érlelődő válságot a munkásság legharciasabb elemei, a bányamunkások érzékelték legjobban. Helyzetük lényegében nem változott, hiszen az árak rendületlenül tovább emelkedtek, és egykettőre elvitték azt a 30%-os fizetésemelést, amit sikerült kiharcolniuk. Mindehhez járult, hogy az oroszországi forradalom eredményei lassan, de biztosan arra a felismerésre vezették a bányászokat, hogy az addigi módszerekkel alapvető változásokat elérni nem lehet. Ugyanakkor egyre fokozottabban jelentkezett a béke követelése, hiszen a negyedik háborús év kezdetére a társadalom minden rétegében egyre gyorsabb ütemben és egyre szélesebben bontakozott ki a kilátástalan, csak nyomorúságot okozó háború elleni tiltakozás. Ezek a tényezők együttesen hatnak a bányászság sztrájkmozgalmaira. 1918 januárjában általános sztrájk söpört végig a Monarchia egész területén. 1918. január 21én és 22-én a DGT bányamunkássága csatlakozott az egész országra kiterjedő általános sztrájkhoz. Az országos sztrájk célja, az általános titkos választójog elérése volt. A bányamunkások küldöttei hivatalosan bejelentették, hogy 21-én a munkát abbahagyják. A munka beszüntetése csupán a széntermelésre vonatkozott, míg a bányafenntartási üzemeknél, szivattyúknál, ventillátoroknál dolgoztak. így a vállalat 4228 munkásának kb. 90%-a tüntetett. Bejelentették a pécsi rendőrfőkapitányságnál, hogy 21-én délelőtt 10 órára kérik a gyűlés engedélyezését. A karhatalom nagy erőkkel vonult fel. A sztrájkot a bányavidéken és a városban a pécsi pártszervezet és a szakszervezetek irányították. A gyűlésen kb. 8000 munkás előtt követelte Hajdú Gyula, a párt szónoka a békét, az általános választójogot, és a közélelmezés javítását. A nagygyűlést követően a tömeg az Irányi Dániel téri moziból a Széchenyi térre vonult. Éljen az általános egyenlő, titkos választójog; Éljen a béke; Le a háborús uszítókkal, jelszavakat hangoztatta. „Óriási tömeget és megkapó látványt képeztek, ... de a legcsekélyebb rendellenesség sem mutatkozott."

62 A pártszervezet valóban teljes rendben vezette le a sztrájkot, a tüntetést. Félt a felfordulástól! A kirendelt csendőrségnek és katonaságnak nem volt lehetősége a beavatkozásra. Február 13-a és 17-e között ugyancsak részleges politikai sztrájk jelzi az egyre nehezebben elfojtható indulatokat. A sztrájk oka, hogy a munkások szolidaritást vállaltak azzal a munkatársukkal, akit a cs. és kir. katonai parancsnokság fegyelmi