Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT

Pécsi 19. gyalogezred katonái soviniszta szövegű tábla alatt a harctéren (1918) 1917-ben a háborús nehézségek fokozódása, valamint az orosz forradalom hatásának eredményeként országszerte megkezdődött a dohánygyári munkásnők szervezkedése, létrejöttek a szociáldemokrata szakszervezetek. Ezek megalakulása után erősödött a sztrájkhangulat. 1917 szeptember első hetében sztrájkba léptek a kassai és a budapesti dohánygyári munkásnők. Követelésük az volt, hogy meglévő bérüket 50%-kal emelje fel az állam, és adjon nekik fejenként 200 K beszerzési segélyt, hogy téli ruhaszükségletüket valahogy kielégíthessék. A mozgalom megtorlásaként azonban mindkét helyen kizárták a sztrájkolókat.

49 A Munkás 1917. szeptember 29-i száma így értékelte az eseményeket: ,,A budapestiek fiatal szervezettsége egymagában nem volt elég ahhoz, hogy teljes sikerrel vehesse fel a küzdelmet a nagyhatalmú állammal szemben. Egységes fellépéssel kellett volna szervezkedni az egész országban . . ." ,,A »feketek« a pécsi dohánygyári munkásnők közé is befurakodtak. A helyi keresztényszocialisták vezetője a napokban megjelent a dohánygyári igazgatónál, és engedelmet kért tőle, hogy a munkásnőket keresztényszocialista alapon megszervezhessék. Ezzel az a céljuk, hogy eltérítsék a nőket az osztálytudatos, szociáldemokrata alapon szervezett munkásokhoz való csatlakozástól."