Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT
demokrata konferencia, amelyet az északi semleges államok mindkét hadviselő fél szociáldemokrata pártjainak részvételével kívántak megtartani. A konferencia ugyan nem jött létre, de az előkészítő tárgyalásokra az MSZDP kiutazó küldöttsége hangsúlyozza, hogy a magyar munkásság soha egy pillanatra sem lett a háborúban sem hűtlen a proletár szolidaritás nagy nemzetközi hagyományához. így minden joga megvan, hogy kezébe vegye a békeközvetítés nagy ügyét. A kialakult változó körülmények a kormányra is hatnak, a parlamenti ellenzék a kormány elleni fellépésre akarja felhasználni az MSZDP-t. Tisza István miniszterelnök ebben a helyzetben, több oldalról szorongatva engedélyezte május i-e megünneplését, amit 1915-ben és 1916-ban a kivételes törvények alapján megtiltott. Tüntető felvonulásról természetesen hallani sem akart most sem. A Szociáldemokrata Párt, a május i-i megmozdulásra szóló felhívást egybekapcsolja a választójogi követeléssel, a demokrácia követelésével. 41 Nemcsak a munkásság kapcsolta össze május i-ét a békével, de az egész társadalom a béke követelésével ünnepelte azt. Május i-én Pécs minden üzemében szünetelt a munka, délután bezárták még az üzleteket is, este pedig a zsúfolásig megtelt munkáskaszinóban lelkes hangulatú ünnepély volt. „ . . . máma elhalmoznak bennünket a bizalom és nagyrabecsülés minden melegével. A polgárság majdnem túl igyekezett tenni rajtunk május 1-én a békéért való tüntetésben, ami lehetővé tette, hogy Pécsett is . . . az általános munkaszünetnék mi sem állt útjában. A kereskedő világ bezárta üzleteit május 1-én, és a város valósággal sátorünnepnapi képet öltött arra a vörös napra." 42 Nemcsak a május i-i ünneplés mutatja az új helyzetet, de a munkásság növekvő erejű mozgalmai is. Az elviselhetetlenné váló drágaság - a szigorú katonai fegyelem ellenére - sztrájkba viszi a bányászokat. 1917. május 16-án a mecsekszabolcsi és vasasi bányaműveknél, mintegy 600 munkás megtagadta a munkát. 43 Arra az ígéretre, hogy élelmezési körülményeiket jelentősen megjavítják, másnap újból leszálltak a bányába. Egyedül a Schroll-akna munkásai tartottak ki, amikor azonban a DGT csak igen mérsékelt béremelést kínált, a többi kerületek dolgozói is megtagadták a munkát. „Oka az élelemhiány, mert a munkások az élelmiszerből kifogytak annyira, hogy egyesek csak sós vizben főtt babbal táplálkoznak, kenyér nélkül, a napi átlagos 3-4 Korona keresetüket keveslik." 44 A karhatalmat megerősítették, a bányászokat a csendőrség fegyveres kísérettel vitte munkára. A honvédelmi miniszter rögtönítélő bírósággal fenyegetőzött. Erre a bányászok május 25-én munkába léptek. „Pécs város területén lévő bányákban a munkások lementek ugyan, de amerikáznak, amennyiben 180 helyett, csak 21 csillét termeltek." - jelenti Stenge alispán. 45 A bányák termelése egyébként napról napra csökken. 1916-ban például 1600 föld alatti munkás átlag naponként 245 vagon szenet termelt, 1917-ben 1900 bányász már csupán 160 vagonnal, jóllehet számukhoz mérten 195 vagon szén volt a követelmény. A bányavezetőség tudatos szabotázsról beszél, a munkásság viszont a rossz élelmezést, a hosszú munkaidőt és a szakemberek bevonultatását hozta fel indokul. 46 A bányamunkások azt panaszolják:
