Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT

i. A feburári, októberi orosz forradalmak hatása 1916 végén-1917 elején a háború már két és fél esztendeje tartott, döntést nem hozott. A növekvő gazdasági, politikai, társadalmi feszültségek arra késztetik a Monarchiát, hogy kompromisszumos béke felé törekedjen. 1916 decemberében ezt a célt szolgálta a "központi hatalmak közös jegyzéke, a háború alatti első hivatalos javaslat a béketárgyalás megkezdésére. A jegyzék, amelyben Németország semmi hajlandóságot sem mutatott a háború során elfoglalt területek visszaadására, elfogadhatatlanná vált az antant számára. A decemberi jegyzékek tanúsították, hogy egyes hadviselő felek hajlottak az imperialista célok minimumát biztosító békére, mások viszont a maximális célokhoz ragaszkodtak. Az imperialista béke felé tapogatózó bécsi politika szembe került a német imperializmussal. A német hadvezetőség a decemberi békeakció kudarca után, a háború kiszélesítését követeli. Megindítja a korlátlan tengeralattjáró-háborút. A Monarchia, bár nem szívesen járult hozzá, kénytelen volt engedni. A korlátlan tengeralattjáró-háború kihirdetése után, február 3-án az Egyesült Államok megszakította a diplomáciai kapcsolatot Németországgal, majd két hónappal később megüzente a háborút. Megélénkülő belpolitikai küzdelmek közepette érkezett Magyarországra a februári orosz forradalom híre. Az első biztató jel a világháború vérzivatarában a cárizmust elsöprő orosz forradalom. A Monarchia uralkodó körei vegyes érzelmekkel fogadták a cári hatalom bukását. Üj reményeket keltett bennük, hogy a forradalom legyöngíti Oroszországot, de a fő kérdés az volt, vajon kilép-e Oroszország a háborúból. Ez a kérdés érdekelte elsősorban a Szociáldemokrata Pártot is. Üdvözölték az orosz forradalmat, de előttük is ott állt a kérdés, lesz-e különbéke? „Oroszországban - az eddigi látszat szerint legalábbis - győzött a demokratikus burzsoázia forradalma a régi rendszer felett. Valóságos, a száz év előtti francia forradalom receptje ismétlődött meg most Oroszországban, ami ha nem is jelent felszabadulást a proletárságra a tőke kizsákmányoló hatalma alól, mégis örülni kell neki, mert egy nagy népet szabadított fel az abszolút uralom igája alól, és egy sötét példát ragadott ki a különböző államok reakcionális törekvésű államférfiúinak és uraLkodó osztályainak kezéből, amire hivatkoztak. Elszomorító jel azonban amellett, hogy a demokratikus belső kormányzatok terére áttért Oroszország nem tér rá egyben a béke útjára is. Az uralomra jutott burzsoázia a háború továbbfolytatása mellett foglalt állást, ami megérteti a szemlélővel, hogy a győztes forradalom nem a teljes népuralom győzelme; hogy a békét sóvárgó orosz proletariátust itt is, mint akkor Franciaországban, csak eszközül használta fel a burzsoázia a maga győzelmének kivívására; ellenben a proletariátus legforróbb vágyát, a békét, csak a győzelem kivívása után helyezi kilátásba, amely győzelem pedig a proletariátust sem szabaddá, sem gazdagabbá nem fogja tenni, hanem csak a békés polgári osztályok érdekeit fogja szolgálni."

40 Béke és demokratikus átalakulás - hirdette a szociáldemokrata politika. A fokozódó szenvedések, és a burzsoá politika imperialista béke felé tett fordulata erősítette a pacifista irányzatokat. Bizonyos reményeket keltett, már 1916 végén az öreg király, Ferenc Józseí elhalálozása után hatalomra került IV. Károly körül kialakult sok találgatás is. A Szociáldemokrata Pártban megerősödött pacifista irányzatot, a Monarchia és Németország uralkodó körei is fel akarták használni saját politikai céljaik megvalósítására, hiszen ez a pacifista irányzat a béke kivívását nem akarta összekapcsolni a kormányok elleni forradalmi harccal, hanem egyezkedésre akarta késztetni őket. Erre kiváló alkalomnak bizonyult volna, a Stockholmban meghirdetett szociál-